Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
268 A TATÁRDÚLÁSTÓL elvette pecsétjét, mely az okiratok kiállítására szükséges és így a panaszkodó okiratait ki nem adhatja. ') Pécs város e földúlása s fölégetése már Heyző főispánságára esik, mert utóbb aligha lehetett volna főispánná s bizonynyal nem is kívánkozott volna e méltóságra. Valószínű, hogy ez eljárásnak inkább politikai indoka volt s a megtorlás bélyegét inkább viseli magán, mint a hatalmaskodásét, igazolja ama körülmény, hogy három év múlva ismét a főispáni székben ül. hl helyen kell fölemlítenünk, miszerént Hatos a főispánok sorában 1292-re Hynicli nevű főispánt helyez;2) szerénte ama magyarországi nagyságok között áll, kik velenczei Albertini, Slavónia vezérét és Hl. Endre király nevelőjét magyar nemességre emelik. Föltéve, úgymond, hogy c nevet hibásan írták Himech (Himecs, Himes) helyett, ez esetben emlékét Himesháza helység nevében föntartotta. Hatos hibásan idézvén kútforrá- sát, a Himich név eredetije meg nem állapítható, de nem lehetetlen, hogy e név a Heyző névvel azonos, mely esetben a nevezettnek nevéből a pápai tizedekben Hynmsháznak írt község neve alig betűzhető ki, de okmányok igazolják, hogy Heyzőnek Lipova vidékén voltak birtokai s nem Himesháznál. Az új század némi változást hozott be a megyék főispánjait illetőleg. A zivataros időket s örök forrongást megunták a főispáni tisztség után vágyakozók s tényleg a harczias hatalmaskodások és hatalmaskodó har- ezok idejében mindenki iparkodott saját tűzhelyét megvédelmezni. Innen van, hogy az új században mind sűrűbben találkozunk oly esetekkel, hogy egyes hatalmas úr több megyének főispánja egyszerre. Az 1306—1307. évben Baranyavármegye főispánja Henrik bán fia, Henrik, ki egyúttal slavóniai báró tavernikus, Somogy-, Tolna- és Bodrog- megyék főispánja, mint a somogyvári konventnek egy 1307. évi október 14-én kiadott okmányában olvasható,3) mely szerént a víziói nemesek s .Pannonhalma közti perben intézkedik. Személyisége inkább a köztörténeté, mint a monográfiáé. Miként iparkodott nevezett hatalmát s befolyását érvényesíteni, az kitűnik ama püspökválasztási esetből, mely ez időben Pécsett lefolyt. Az előző Pál püspök 1302 körül halt meg. Akkor a prépostot Manfrédnak nevezték, ki már öreg ember lehetett s nem igen volt kilátása arra, hogy a káptalan őt válaszsza püspöknek. Széküresedés esetén a püspöki jövedelmeket a káptalan élvezte s miután, mint alább látni fogjuk, Pécsett 40 kanonok is volt, nagyon rájuk fért az intercalaris jövedelem s nem igen siettek a püspökválasztással. Időközben Manfred prépost is meghalt s így a káptalan élére a rangban első Miklós kántorkanonok került. A káptalan nem volt köteles, teljesen szabad választási joga lévén, hogy tagjaiból az elsőt emelje a püspöki székre, vagy hogy mást ne választhasson püspöknek ; de Miklós éneklő-kanonok bírt mindenesetre ama 1 1) Árpád Okt. X 373. — 2) Századok 1870. 376. — 3) Hazai VII. 51.
