Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
265 A HORVÁTHY-LÁZADÁSIG. történetírók az időben még nem bírtak annyi történeti érzékkel, hogy épen ama nevek képezik az okmányok legfontosabb részét, melyeknek figyelembevételével némikép a mnltba lehet betekinteni. A mi az okmányba foglalt helyneveket illeti, ezek Pécs városán kívül a következő baranyamegyei községek, u. m. : Mágnes, Martonfa, Széniül (Szellő), Gezthe, Bogdán, Mislen, Meszes, Szabolcs, Uszögh, Pogány, Yossián, Nevegy, Bisse, Megyer, Málom, Keszü, Bicsérd, India, Enuzd (Enyeszd), Patacs, Ürög, Ózd, Sumon, Szőllős, Cserkút, Bakonya, Erszeg, Bél, Kácsszénája (Kovaezena), Gyűd, Turony, Euren, Buska, Ivékesd, Elyay, Egedey, Csege (Csakadia), Lyuka, Ráczkozár, Tarosa, Görcsöny s még néhány tolnamegyei falú. Maguk a községek itt annyiból érdemelnek figyelmet, a mennyiben akkor már megvoltak s ma nem egy közülük már el is pusztult. Kérdés azonban, miként bizonyíthatták Baranyavármegye eldugott községeinek tagjai azt, hogy az esztergomi polgárok az esztergomi káptalant illető vámokat szedték, mert e tanuk csakugyan baranyaiak s részben tolnaiak s nem mint Wenczel (Arpk. Okt. X.) s utána Pesty Frigyes hibásan állítják (Magy. Helynevei), hogy a tanuk esztergomi polgárok lettek volna. Ez másképen nem fejthető meg, minthogy Pécs és Esztergom között, mely utóbbi az ország egy második központját képezte, erős kereskedelmi összeköttetés állott s árúikkal ép akkor érkeztek a baranyaiak Esztergomba, mikor annak lakói a kihágást elkövették s a vámot a maguk részére szedték. A kereskedelmi czikk, melyet a pécsiek s baranyaiak fölvittek, nem lehetett más, mint bor. Ez nemcsak abból következtethető, mert általán nem is lehetne más oly árúczikket gondolni, melyet 150 egyén szállítana; de meg kitűnik abból is, mert nagyobb bortermő helyekről, mint Szőllős, Cserkút, Bakonya, sokkal több volt a szállító. Egyúttal látjuk tehát ez okmányból, mely vidékek voltak Baranyában azok, melyek különösen borkereskedéssel foglalkoztak s minő volt a borszállítás iránya. Koller azt állítja, hogy az okmányban megnevezett 150 egyén mind nemes volt, mi nem áll teljesen, mert az okmány a nemeseket mint ilyeneket, külön említi meg. Megnevezi az a Szente-M.agócsyakat (Magócson, esetleg Nagy-Vátyon), hol szőlleik voltak, a bogádi, enuzdi (enyeszdi) stb. nemeseket. Pécsről megemlíti András, Miklós, Saul, Punch comescket, Lombardus Pétert (olasz), Bencse fiát, Péter mestert. A többi falvakban a tanuk nagy része comes és magister. A comes alatt itt nem főispán, hanem politikai elöljáró s a magister alatt tanító értendő, tehát mindenkép a jobb osztályhoz tartozó egyének, különben a tanúzásból is kizárattak volna, A teljes okmányt Knauz (Magyar Sion III. 844.) és Wenczel (Arpk. X. 100.) közölték. Mellőzve egyelőre az 1298. évet, 1294-ben Baranya főispánja a siklósi Kán-nemzetségből származó Gyula volt, a nagy Gyulának íia, egyúttal
