Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TATÁRDÚLÁSIG 237 A kiváltságlevél még egyéb világosságot vet az akkori társadalmi viszonyokra. Látjuk, hogy a megyében az útakon vámok és a vizeken révek állottak, azokból a földesúrak jövedelmet húztak ; ennek tizede itt s az egész országban a püspököt illette s az utak és vízátjárásokra tehát már ez időben gondot fordítottak s azt rendesen a földesúrak teljesítették. Volt az államnak itt és Slavóniában a „martis“ (Marder, nyest) bőre után tetemes jövedelme, melyet amaz időben marturinus-adónak neveztek. Ennek tizede is akkor a pécsi püspöké lett, sőt 1239-ben Bertalan püspök, mint látni fogjuk, bizonyos vidékeken az egész marturinust nyerte el. A király emberei itt a püspöknek csak végrehajtó közegül szolgáltak a püspöki tized s adók szedésében; vagy a nádor, vagy a főispán küldte ki embereit segítségül az egyházi tisztviselők részére. Rangra nézve az okmány megkülönböztet bárót, nemest, királyi szolgát, várbeli embert, jövevényt (hospes), kik alatt ama különféle, leg- többnyire iparos-osztályt kell értenünk, kik idegen országból jöttek, vagy hivattak hozzánk. Állapotra nézve a szabadot vagy szolgát, nemzetiségre nézve a honi lakost és szerecsent (valószínűleg a mai czigányt), vallásra nézve a kerésztényt és ebest (hebreus = zsidó) különböztet meg az okmány. Hogy a megyében úgy a királynak, mint a királynénak szolgái voltak, az a szövegből kiviláglik, mert ezek is köteleztettek a püspöknek tizedet szolgáltatni. Az ekképeni meghatározás az adók különféle nemeire vonatkozik, hol is e szolgák birtokaikra nem nyertek adományt, hanem a használatért bizonyos adót űzettek. A nádor a termések huszadát, a főispán (cornes de Baranya) pedig a századát kapta az előtt, de e jövedelmeiktől a kiváltság-levéllel elestek. Nevezetes az is, hogy e kiváltság folytán Pécsett és egyebütt a püspöki birtokokon se pénzváltó nem létezhetett, se megyei vagy országos gyűlések nem tartathattak. Az időben tehát kiváltsággal korlátozták azt, mit ma mindenki előnyösnek és óhajtandónak tartana, mi a nemzet- gazdaságnak világos félreismerése. Ez részben onnét származhatott, hogy a kereskedői osztályt igen lenézték ; részben onnét, hogy nem lévén még vendéglők, a vendéglátást erősen kizsákmányolták. Találunk erre nézve máshol is ily privilegiális okmányt (pl. a Károlyi-codexben). Maguk a főispánok nem igen szerették lakhelyeiken a gyűlésezést s innen van, hogy a megyei közgyűléseket a Garay család uralma alatt, kik rendesen a megye főispánjai voltak, közel két századon át Nagy falúban tartották. Másrészt látható ebből, hogy már akkor tartottak megyei üléseket s ez képezte a megye éltető elemét s valószínűleg ebből is keletkeztek a megyei közgyűlések. Egyes vidékek főbbjei valamely meghatározott időben összejöttek, hogy a vidék közös érdekeit megvitassák s a vita alatt nem egyszer az ország érdekeit is ; a párttusák is szóba kerültek, a jelenlévők közös s egyenletes
