Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
'232 SZENT-ISTVÁNTÓL könnyű úttal egyedül délről közelíthető meg. Baranyavárat, mely a pos- vánvság közepén feküdt, területének kicsinysége nem engedte növekedni. Koaszt vára ellenben kitűnő karczászati pont volt. A vár fokáról Pécs széles völgye, a nyugat s keletre fekvő síkságok, a délre fekvő egész vidék könnyen betekinthető, mindenünnen könnyen hozzáférhető s ináig kedvező pontja a nagy hadgyakorlatoknak. Ily hadi központnak, hol annyi nép annyiszor jött össze, okvetlenül emelkednie kellett, mert a sokadalom azonnal forgalmat idéz elő az árú- és élelmi-szerekben. A párisi codex 1184. évről a magyar királyok jövedelmeit fölsorolván, előadja azt is, hogy a várispánok a királyt minden évben megvendégelni, lakoma alatt néki 100 márkát ajándékba adni tartoztak. (Fejér II. 217.) Látható ebből, hogy a várispánságok virágzása idején a király évenkint meglátogatta azokat s akkor vette föl a várispánságok jövedelmeiből a neki járó részt s valószínűleg akkor tartották meg a nagy hadgyakorlatokat is s Koaszt vára és Mision y vidéke bizonyára nem egyszer látta a magyar királyt fényes kíséretével. Vannak is nyomai, hogy Koaszt vára és városa rohamosan emelkedett, Magának Koaszt várának hegyén, az alatta délre elterülő síkságon s az északi oldalon a völgyön túl lévő dombokon, a szántóföldeken mindenütt régi tégladarabokat és épület-törmelékeket találnak, mi azt mutatja, hogy e hely egykor, valószínűleg a tatárok betörése előtt, nagy kiterjedésű város volt, mely hivatva leendett, Baranyavármegye helyett Koárd- vármegyét alkotni. A XI. század Baranyavármegye magánviszonyaira nézve kevés adattal rendelkezik. Mindössze a pécsváradi ainpító-level s a bátai apátságnak Nyaradra vonatkozó határjárása említ föl néhány falunevet, melyek egy része máig is létezik, mások fönállása századokon át nyomozható, de mindenesetre ama tanúságot szolgáltatja, hogy falvaink nagy részben, bár némileg elváltoztatott névalakban (mint Hírek : Hird s Bolok : Bólv helyett), már szent-István idejében megvoltak. Hogy azonban szent-László idejében a várispánságok mellett már a megyék is szervezve lettek volna, ebben szent-László fönnidézett okmánya mellett is kevés a valószínűség. Az okmányban előforduló „comes paro- chialis“ alatt valószínűleg nem megyei comes értendő, hanem inkább egy kerület vagy vidék comese. A „Trópheurn Domus Estorias" czímti, 1700-ban az Eszterházy-család dicsőítésére megjelent könyv ugyan fölemlíti, hogy Estoriás Mihálynak fia, Ferencz, mint pécsi püspök Tolnavármegye főispánja lett volna 1112-ben s e szerént a vármegyék akkor már léteztek volna; történeti adatok azonban igazolják, hogy e valótlanságairól általában ismert dics- könyv e részben se mond igazat. Ugyanis Kálmán király 1109-ben a veszprémi apáczák részére szent- István király alapító-levelét, melyet görög nyelven írtak, Simon pécsi püspök által fordít.tatja le latinra és erősíti meg újra. 1111-ben Kálmán
