Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TATARDULASIG. 233 király az arbensi egyház jugait erősíti meg, melyben Simon pécsi püspök is részt vesz. 1124-ben István király, Kálmán fia, megerősíti a traguriak és spalatóiak jogait a vámmentesség és a püspökválasztás szabadságára nézve, mely okmányt Simon pécsi püspök is aláírja, sőt Szörényi régi jegyzet-gyűjteménye szerént (melyet Pray György tartott fönn, Koller 1. 1(8.), Simon még 1133-ban is Pécs püspöke volt. Világos tehát, hogy Estoriás Ferencz ugyanaz időben Pécs püspöke nem volt s bizonyára Tolnavármegye főispánja sem. A XII. század első felében megyénkről igen keveset tudunk. Mindössze csak néhány püspök nevét örökítette meg a történet. Pray (Hist. II. 6.) és utána Haas (Emlékirat 281.) szerént a görögül tudó Simon püspök után 1135-ben Bann püspök ült a püspöki széken. E megjelölés annyiban hibás, mert már Koller kimutatta (VII. 345.), hogy a kérdéses püspök neve nem Bana, hanem Nana volt. Nana de Zer e genere Kalán. Az erre vonatkozó okmányt Pannonhalmán őrzik eredetiben. (Ladul. V. L. Kk. Ann. 1135.) A kérdéses Nana püspök de Zer (Szűr) valószínűleg ama családból származott, melynek Baranyában már a XII. század első felében voltak birtokai. E helyen kell néhány szóval a pécsi káptalanról is megemlékeznünk. Föl kell tennünk, hogy a káptalan a püspökséggel együtt szerveztetek, maga a püspök választván embereit, kik ügyeiben segédkeztek s kikkel bizonyos szervezeti rendszabályok alatt élt. Mindazáltal erre vonatkozólag semmi történeti adat nem áll rendelkezésünkre, minek oka főképen abban rejlik, hogy a káptalant a püspök szervezvén, külön alapító-oklevéllel s külön hatáskörrel nem bírt s ama okleveleket, melyek amaz időből származnak, mikor hiteles helyi minősége érvényre emelkedett, az idők viharai megsemmisítették. Aigl Pál (Hist. Cap. 5-ecc. 48. lap) a pécsi káptalan létezésének első nyomait 1191-ben találja, fölhozván erre amaz okmányt, melyben a siklósi család Siklós, Kémes, Oszró (Iszró) stb. birtokaiban megosztózkodtak, mely szerént ez időben a káptalan prépostja Farkas, a lektor Péter, kántor Jurkó, kusztos Theodor és dékán Venczel'voltak. A kérdéses okmány, melyet Koller közölt (VII. 275.), nem tudni minő forrásból, az évszámra nézve teljesen téves és hamis lévén, mit Tagányi Károly az orsz. levéltárban fekvő eredetinek boritékára már föl- jegyzett s Pauler Gyula („Magy. tört. az Árp. k.“) fölemlített, a káptalani névsor későbbi időre vonatkozik. Vannak nekünk sokkal korábbi okmányaink a pécsi káptalan létezéséről, milyen az úgynevezett „bulla aurea11, mely 1093-ból származik. Ez okmány a püspök kötelezettségeiről szólván fölhozza, hogy a püspök joghatóságától csak akkor van eltérésnek helye, ha sem a püspök, sema káptalan nem akarna igazságot szolgáltatni. íme tehát, már 1093-ban látjuk nyomát a pécsi káptalannak, még pedig jogszolgáltatási körrel. (Fejér II. 252.) Egy másik okmány 1158 körül szól a káptalanról. Ez
