Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
230 SZENT-ISTVÁNTÓL és egyéb jövevények (iiospes) által a szerzetesek kényelme megadassák s a kulturális állapotok emeltessenek. Mi a népesedést illeti, e két várispánság területén elég nagy lehetett. Nincs ugyan erre vonatkozólag pozitív történeti adatunk, de következtetés alapján mégis tudunk némi megállapodásra jutni. Itt ugyanis főkép a hadi létszámot kell figyelembe vennünk. Pesti Frigyes idézett művében (Várisp. 91. 1.) írja, hogy szent-László a német fejedelmeknek IV. Henrik császár ellen 20.000 fegyveres lovast Ígért; II. Géza 1146-ban 70.000 embert vezetett Henrik osztrák őrgróf ellen s 1151-ben ismét 16.000 embert küldhetett Oroszországba, hova 1152-ben 70 zászlóaljat vezérelt. Tekintve, hogy e hadseregnek alig 10 V'o-át tette ki a nemesség, mert ez általában kevés haderőt szolgáltatott s a haderő emelése czéljából igyekeztek később királyaink a várispánság intézményét föntartani és ismét helyreállítani: a magyar haderő létszámát bizony nyal 80—100-ezer emberre tehetjük. Az eddig kinyomozott várispánságok száma 82-re megy (Pesty u. o. 49.) kisebb és nagyobb területekkel, melyeket ha egyenlőknek veszünk, úgy egy várispánságra átlag 1000, vagy ennél több harczos esik. Ily kombinácziót véve alapúi, a baranyavari és koaszti várispánság mintegy 2000 embert szolgáltatott a haderőhöz szent-László és II Géza idejében s bizonynyal nem volt e létszám kisebb szent-István idejében se, mikor harczosra még nagyobb szükség volt, mint később. Ebből most már levonhatjuk ama következtetést, hogy a várispánságok területei elég sűrű népességgel bírtak, mert hisz nem mindenik mehetett harczba s a harczo- soknak családjuk is volt. Innen van, hogy a hajdani várispánságok területén majdnem kilométerenként, találunk emberlakta helyek nyomaira. Kévésé volt már népes ama terület, mely a pécsváradi apátság birtokait képezte. Az alapító-oklevél szerént ez 41 községet számlált, melyekben összesen 1116 mansio volt, azaz ugyanannyi család is; átlag tehát 25—26 család esik egy községre. A törökök kiűzetése után 1696-ban eszközölt összeírás szerént (melyet az országos levéltárban őriznek) Baranyát 2254 család lakta, míg szent-István idejében csak az apátság területén 1116 családot találunk, mi azt látszik igazolni, hogy szent-István idejében a népesség tízszer akkora volt. Föl kell tennünk, hogy az adományozott területeken is volt annyi népesség, mint az apátság területein, mert a nemesség mindenesetre gondoskodott munkaerőről s oly vidéket kért magának, vagy foglalt el, hol a honfoglalás alkalmával itt talált népség nagyobb számmal volt. Baranyavármegyót tehát szent-István idejében elég népesnek vehetjük. Érdekes volna tudnunk azt is, minő magyar népség telepedett Baranya vidékeire és foglalt itt állandó lakást? A történet ugyan mit se jegyzett föl, de minthogy a telepesek állandóságában nincs okunk két
