Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TATÁRDÚLÁSIG. 225 főkellékei, lehetetlenné teszik azt, hogy egy várispánság hadosztálya szétszórt és messzebb területen lakó várnéppel mozoghasson, hadgyakorlatot végezzen s gyorsan fölvonulhasson. A várispánságok kezdetben bizonyos határozott tömör területtel bírtak, melyeket csak a későbbi adományok, az egyes várispánságok megszűnése, átalakítása s egyéb körülmények tettek szakadozottá, egyúttal a hadi czélokra, lazává, végre lehetetlenné, megtartván még megszűntökben is a terület fogalmát, különben a vármegyék (azaz a régi fogalom szerént a vár kerületének határai) ki nem fejlődhettek volna. Hozzá kell ehhez tennünk, hogy a várispánságok nemcsak hadi erejét képezték a királynak, de egyúttal jövedelmi forrását is. III. Béla király II. Fülöp franczia király nővérét akarván elvenni, kimutatta jövedelmeit. (Fejér II. 217.) E szerént 72 várispánjától a jövedelem őt illető 2 3 részét 25.000 márkával számították. Egyforma nagyságúnak vévén a várispán- ságokat, egy-egy átlag 347 márkát jövedelmezett a királynak. Ily magas jövedelem nem képzelhető akkép, hogy azt a hadnép fizette volna, hanem valószínűleg kiterjedt gazdasági telepek voltak, melyek Vs-ban a várispánnak, 2/3-ban pedig a királynak jövedelmeztek. Innen magyarázhatók a várispánságokhoz tartozó szántók, szőllőművesek, erdőcsőszök, kanászok stb. Ily gazdaságok egyáltalán nem képzelhetők szakadozott s szétszórt területeken, hanem a rendszer csak bizonyos vidékre terjedhetett ki, melyek egy-egy vár fönhatósága s oltalma alatt állottak s mintegy bizonyos járást képeztek. A várispánságok területei némileg a mi járásainkhoz hasonlíthattak, vagyis a megyénél tetemesen kisebb területeket foglaltak magukban s miután azok bizonyos katonai szervezettel bírtak s a király közvetlen hadát képezték, ha azokat katonai járásoknak neveznénk, tán legközelebb jutnánk a várispánság fogalmához. Baranyavármegye saját földrajzi fekvése kijelöli ama határt, hol a történettudósok által elismert két baranyai várispánság elterülhetett. Tudjuk ugyanis, hogy a megyét keletről nyugat felé húzódó két hegylánca három egyenlő részre osztja. A liarsányi hegylánca s a Dráva között elterülő síkság, mely tulajdonkép a Dráva völgyét képezi, volt bizonynyal a bárány nyári vúrispán- s»g területe. Baranyavártól északra nem terjedhetett, mert ott még a későbbi időben is egyéb királyi birtokok, egyes monostorok birtokai voltak. A liarsányi hegylánca fölső oldalára szintén nem nyúlhatott, mert, mint látni fogjuk, az már más várispánság területét képezte. A liarsányi hegyláncztól északra egy fönsík terül el, mely nagyságára nézve az előbbihez hasonló, csakhogy f'O—80 méterrel magasabban áll s csekély mélységű völgyek harántolják át. E terület képezhette Ko&szt vérispánságát. Ezt abból gyanítjuk, mert a terület két végpontján, Misleny és Baksán, az okmányok várföldek létezését igazolják. Maga Koaszt vára Misleny határában feküdt, ezl igazolni látszik Mislenynek Farkas comes fiai részére történt adományozása (Fejér IV. 15
