Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
224 SZENT-1STVÁNTÓL ban a főispánok s megye létezését kellene föltételeznünk, mi azonban semmi más okmánynyal eddigelé bizonyítható nem volt. Mert a mi Baranya- vármegyének politikai szervezetét illeti, nem kell gondolnunk, hogy már szent-István idejében vármegye létezett volna. Az időben, a mai értelemben vett vármegyei szervezetek még egyátalán nem voltak. A magyarok bejövetelükkor az országban mindenütt várerősségeket találtak; ez erősségek elfoglalása az ország elfoglalásával ugyanazonosnak tekinthető. Baranyában, vagy jobban mondva ama vidéken, melyet ma Baranyavárinegyének nevezünk, szintén volt ilyen vár; ez maga Baranya- vár. Ezt nem igazolják ugyan történetírók, de a stratégiai helyzet olyan, hogy e helyet már a római korban se képzelhetjük másként, mint erőséggel ellátva. A Duna felől keletnek húzódó liegyláncz s az északról a hegy nyugati ormáig lefolyó Karassa-vize, mely a közötte lévő lápokon mocsá- rossá válik, csak a hegyorommal szemben szorul akként össze, hogy alkalmassá váljék egy hadseregnek az átkelésre s így a Duna-mentén, mint stratégiai vonalon, oly pontot képez, melyet soha se hagyhattak ügyeimen kívül s melyről Béla király névtelen jegyzője is megemlékezik, ki szerént e várat elfoglaló had élén két hadvezér állott, Ete és Bojta. Mi se természetesebb, minthogy az elfoglalt vár tovább is megmaradt lakás- és védőhelyül. Úgy látszik, természete az embernek, hogy foglalás esetén a régi lakóhelyét szereti magának megtartani s ugyanoda üt új tanyát. Mellőzve idegen példákat, Baranyavármegyében a régi várak, vagyis várak helyeinek átkutatása közben ama tapasztalatra jöttünk, hogy e helyeken rendesen preliistorikus nyomok vannak, úgy, bogy a lakóhelyek ugyanazonosságában bizonyos folytonosságot kell észlelnünk. Az elfoglalt Baranyavárral se volt másként; annak megszállása után a vár a magyaroknak képezte lakását s védőhelyét, bár az, tekintve a magyarok lovas hadait, e mocsaras és ingoványos területen nem is mutatkozott alkalmasnak. A várispánságok intézménye lassan-lassan kifejlődvén s valószínűleg szent-István király által szerveztetvén, Baranyavár egy várispánságot képezett s valószínű, hogy épen a lovas hadaknak alkalmas helyet keresendő, alakult meg egy másik várispánság, melynek létezése okiratilag bizonyítva van és ez Koaszt várispánsága, úgy, hogy Baranyában a történettudósok szerént két szervezett várispánság volt. Pesty Frigyes „A várispánságok története“ czhnű művében föltünő- nek tartja a várispánságok területeinek szétszórtságát (11. lap) s olyannak is tekinti azokat, melyek nem képeztek egy tömör s összefüggő területet, miért szerénte várkerületről (járásokról) egyáltalán szólni nem lehet (13. 1.), mely szerénte a védelmi rendszernek nem is képezhette fénypontját. (23. 1.) Mindamaz okmányok, melyekre Pesty Frigyes állításainak beigazo- lására hivatkozik, a várispánságok hanyatlásának idejéből származván, azokról a keletkezés idejében való alkotásokra nem következtethetünk. Azonban a hadi czélt szem előtt tartva, részben a gyors fölvonulás lehetősége, részben az előző hadgyakorlatok szükségessége, mint a strategia
