Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
12 ŐSKOR. állati csontra, avagy esetleg edényeserópre akadt volna s így épen az hiányzik, a mi kulturtelepnek minősítené a kis-kőszegi kagylóréteget s a mi soha se hiányzik a hasonló külföldi maradványokban. Föl kell adnunk tehát azt is, hogy megyénk első benépesítésének korául a kjökken- möddingek korát tekintsük. De ha ez átmeneti kor nem is adott még lakosságot, tájainak a kifejlett újabb kőkor, melyet a csiszolt kőszerszámok jellemeznek, meghozta azt. A megye területének egymástól legtávolabb eső helyeiről kerültek napfényre ily szerszámok, úgy, hogy sem a benépesedés megtörténte felől, sem a felől nem lehet kétségünk, hogy az már ez időszak folyamán a megye egész területére kiterjedt. Északon Hidasd, Nádast!, Mágocs; nyugaton Gyürüfű; délen Okorág, Garé, Villány; keleten pedig Mohács és Kis-Kőszeg ily természetű leletei, mint határleletek eléggé meggyőzhetnek erről. Ez a betelepedés azonban nem egyszerre, hanem csak lassan, fokozatosan történt, még pedig északról délfelé haladó irányban. A neolithkor jellemző eszközeinek korábbi formáit ugyanis, így az egyszerű lapos vésőket, kizárólag a megye északi felén találjuk s ugyanitt találunk oly agyagművekre is, melyek e kornak kezdőszakaszát jellemzik. Lapos vésőt ismerünk Hidasáról, Nádasdról s a pécsvidéki leletekben, mely utóbbiak közt a szabolcsi telepen az e kezdőkorra nézve oly jellemző edények társaságában fordul elő s a legdélibb pont, a honnan ily vésőt ismerünk. Mohács vidéke. Ellenkezőleg a megye déli felének csiszolt kőszerszám- leletei csupa fejlett formák, melyek közül nem egy a fémkorba átjátszó formát mutat. A déli lel leletei ugyanis csupa fúrott nyél-lyukkal ellátott darabok, a nyél-lyuk fúrás pedig későbbi fejlemény. A h.-szt.-mártoni kőbuzogány, a garéi kalapács, az okorági kőfokos, valamennyi átfúrt példány. Egyetlen kivételt e tekintetben nem találunk. A most említett körülmény becses ujjmutatás, de mindenesetre lehet a véletlen dolga is, melyet meggyengíthet az első lapos véső, mely esetleg a megye déli felén kerül elő, habár teljesen e fajta lelet se czáfol- hatná azt meg, mert a korábbi formák a későbbi epochákban is tovább élnek, de a betelepülés ez iránya mellett nemcsak ez az egy jelenség szól. Egy tekintet a megye őskori térképére, melyet az e korból származó leletek alapján leletstatisztikánk segélyével bárki könnyen egybe állíthat, meggyőz bennünket arról, hogy a legsűrűbb őskori lakosság a megye északi felére esik, arra a félre tehát, a hol egyúttal a legrégibb szerszám-typusokat is találtuk. Igaz ugyan, hogy a statisztikánkban föltüntetett helyek nem pusztán újabb kőkori, hanem az őskor egész tartamára kiterjedő leletek alapján vétettek föl ; de nem kell elfeledni, hogy egy későbbi korból datált telepről igen nagy valószinüséggel tételezhetjük föl, hogy már a korábbi időkben is telephely volt. Statisztikánk 19 telepet, vagy lelőhelyet mutat az északi félen, míg a délire csak 12 esik s hogy ez nem esetlegesség, arra ugyancsak a térkép megtanít bennünket. Ha ugyan is telepeink elhelyezkedését veszszük szóró4
