Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
ŐSKOR. Í3 sabban szemügyre, úgy egy igen természetes útirányt figyelhetünk meg. A megye északnyugati határán, Dombóvár táján, három viz szakad a Kapósba, melyek közül, torkolatától eltekintve, legnyugatibb a Baranya-viz, mely egyúttal a legnagyobb is köztük, a legkeletibb pedig a Bikal-patak. E hármas viz völgye a Bikái mentén Mágocsra, a Bika! és Baranya-viz közé eső patak mentén Vaszar és Magyar-Egregyre, a. Baranya-viz és mellékágai mentén pedig Ibafa, Gilvánfa és Bodára, csupa őskori lelőhelyekre vezet bennünket, hogy Bodánál elérve a Pécsi vizet, annak völgyében ott haladjunk el az őskori telepek egész sora, Tőttős, Pécs-Jakab- liegy, Pécs-Makárhegy mellett s ez úton belejutva a Karasieza-patak és mellékágainak völgyébe, tovább folytassuk utunkat Árpád, Püspök-Bogád, Szabolcs, Püspök-Szent-Erzsébet, Mártonba, Pécsvárad és Nádasdon körösz- tül, egészen a vármegye északkeleti határán fekvő Hidasdig úgy, hogy szinte egy pillanatra sem hagytuk el a mai vasút, illetőleg megyei, vagy állami útak vonalát. Ha aztán délre fordulunk, úgy ismét elkezdhetjük a Baranya-viznél, mely maga is az Ókor és Fekete-vizzel egyesült Pécs- vizbe ömlik, hogy ezek és mellékágaik mentén egy egész patak rendszerbe jutva, összeköttetésben a Karasieza alsó folyásának völgyével eljussunk egyrészt Okorág, Monostor, Gilvánfa, Kórós, Rád, Garé, Ocsárd, Baksa, Szilvás és Górcsőm re, másrészt Siklós, Villány és Herczeg-Szt.-Mártonra. E természetes útirányt különösen a Mecsek-hegységre támaszkodó északi részén a dombvidéki őstelepek és leginkább az őskori sánczok jellemzik s ha e dombvidéki őstelepek és őskori sánczok folytatását keressük, úgy ugyana Kapos völgyébe jutunk, a hová a hármas viz ömlik, melyből kiindultunk. Tolnavármegyében a Kapos, Sió, Koppány és Sárvíz mentén egész sorát találjuk az ily telepeknek és sánczoknak s ezeknek és egyéb leleteknek világításában különösen a Kapos völgye jelentkezik úgy, mint egy ősrégi idők óta kitaposott útja a népek áramlatának, melyet, hogy a rómaiak is ismertek, bizonyítja az, hogy a közvetlenül e folyó mentén fekvő regölyi őskori sánczot elfoglalták és azt sokáig birtokukban is tartották. *) Sőt az a számos római lelet, mely a Kapos völgyén előfordult, arra bírta Kennert,a) hogy egy a Kapos mentén húzódó s Aquinciunnak tartó római útat jelölt ki térképén. Ilyeténképen megyénk őskori betelepítése tekintetében bízvást elfogadhatjuk, hogy az egyik főútvonal, melyen első lakossága benyomult, a Kapos völgye volt, a hová könnyen juthatott és pedig mindig egyenlő terepviszonyok mellett a Duna és jobboldali mellékfolyóinak völgyéből. Semmi kétség, hogy e bevándorlók fölhasználták a Sárvíz mentét is megyénk felé való előnyomulásukban, mert ez is érinti annak északkeleti szélét, de van okunk föltételezni, hogy ez az út sokkal kevesebb fontossággal bírhatott. Dunántúli őskori leleteink megfigyeléséből az tűnik ugyanis ki, hogy ez idők betelepülői, a mennyire lehetett, kerülték a nagy folyamok völgyeit b Wosinszky : Das praehistorische Schanzwerk v. Lengyel. 8. és 9. 1. 2) Römer Desjardins : A m. n. muzeum föliratok emlékeihez mellékelt Pannonia térképe. «
