Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
jött műhelyei tovább is fönállottak, a kereskedelem megszerzett összeköttetései tönkre nem mentek. Ez epocha iparosa azonban a barbár megrendelő ízlése szerént, dolgozik s maga a tárgy is, melyet előállít, gyakran olyan rendeltetéssel bír, melyet az antik műveltség nem ismert. Ilyen idegen elem a szent-erzsébeti három főszíjjvég állatfejes motívuma, (109. számú rajz 1. és 110. számú rajz 1. sz.) mint idegen maga a tárgy, melyet ékít. Ez iparművészet, ha mindjárt a római fölfogás szerént barbár is, a mi csak annyit jelent, hogy nem a klasszikus műveltség tiszta származéka, mindazon által műveltség bizonyítóka maga is, mely erőt csak azért s addig nem tud kifejteni, míg szervezetten nem tömörül. Magában ezen iparművészeiben világosan négy nagy művelődési kör, u. m. a provincziális római, a régi germán, a turáni, vagy ha jobban tetszik, iráni és a fekete-tenger melléki görög egyesült, még pedig az utolsó három épen a pontosi síkon lakó népeknél, melyek időről időre magukkal hozzák azt területünkre abban a formában, a melyben onnan való elköltözésük alkalmával épen volt. Nagyon jellemző e tekintetben ez epocha fegyverzete is. Sírjaiban csak egyenes kardot találunk, mely mindig kétélű. Formáikat megyénkből a 119. számú rajzunkon bemutatott p.-szent- erzsébeti és a 120-ik számú rajzunkon bemutatott pécsi példányok mutatják; az egyélű görbe kardot a hmm uralomig a kelet még nem teremtette meg. A sarmata kardja rövid, egyenes tőrszerű, a közeli harczban segíti a csákány ; egyenes, kétélű a germán kardja is, de hosszú. A hunné, úgy látszik, szintén egyenes, bár a sírokból nehezen választhatnók ki, melyik a tiszta hunn. Kevésbbé jellemző a lándzsa és a nyílhegy alakja, melyekből 120-ik szánni rajzunkon mutatunk be egy-egy példányt a pécsi leletből. Általában úgy látszik, hogy nagyon csekély volt az p Inum elem, mely hazánkba jött, bizonyára csak az uralkodó elemet képezte ép úgy, mint a római világban a tiszta itáliai római. Talán ezeknek kell tulajdonítanunk a föltűnően csekély számú lovas sírokat, melyek- benTV-ik századbeli érmek társaságában tűnik föl legelőbb a kengyel, a turánság ez újabb fontos találmánya, valamint a zablának egy szintén újabb, jellemző formája. Attila birodalma épen csak az ő haláláig áll lön. Halála után fül- bomlik az egység s birodalma apró független királyságokra töredezik. Hazánkban a hatalmak eloszlása ez : A gepidák királyságának fészke a régi Dácia s elterjed körülbelül a Tiszáig, sőt ők az urak Sirmiumban is. A Duna-Tisza közt a sarmaták bírják;' a rugiak (germán törzs) a régi quad földön befelé terjednek. A gótok (ostrogot) Pannóniában alakítanak hármas királyságot Theodemir, Valemir és Videmir kormánya alatt. Theodemir a Fertő, vagy Balaton táján, Bées közelében lakott, Valemir a Száva síkságon, köztük pedig a lßO NÉPVÁNDORLÁS KORA.-----------------------------------------------------------------------------------------------------Ac-----------------120.
