Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
NÉPVÁNDORLÁS KORA. 161 legifjabb Vide mir uralkodott. Végül a herulok észak-nyugati Magyarországon. A sárniaták kivételével tehát csupa germán fejedelemség alakul hazánk területén. Megyénk az osztrogót területre esik s történelmének egyik legszomorúbb fejezetét éli át. Alig szervezkednek ugyanis a hatalmi viszonyok, megkezdődik a germán fejedelemségek élet-halál liarcza egymás ellen. A hunn uralom különösen Attila alatt szigorú, de igazságos, a viszonyok konzolidácziójára kedvező. Az ő harczai nem folynak az ország területén s annak belső életét nem háborgatják. Dúlásoktól ment a belső terület, mert Attila hatalma nemcsak a határok tiszteletét biztosítja, de a belső forrongásokat is kizárja. Földművelés, ipar és kereskedelem virágzik országában s a városokat virágzó állapotban hagyja maga után, úgy annyira, hogy egy viminaciumi görög kereskedő nyíltan megmondja, hogy sokkal jobb hunn, mint római alattvalónak lenni, mert a hunn törvények megengedik, hogy a ki meg tudja magát váltani — és vitézségével mindenki szerezhet magának annyi zsákmányt, hogy ezt megtehesse — visszakövetelheti szabadságát s ha vége a háborúnak, senki se háborgatja vagyonában, békével élvezheti, a törvény egyforma mindenkire, nem úgy mint a rómaiaknál, kiknél a gazdag és hatalmas büntetlenül sértheti meg, az csak a szegényt sújtja, ki pénzért és hosszú perlekedés után is nagy nehezen juthat igazsághoz. Attila egyik fővezére, a görög származású Onegesius is úgy nyilatkozott, hogy inkább szolga lenne Attilánál, mint nagy úr és gazdag a rómaiaknál. Mi más a kép e nagy és tiszteletet parancsoló alak halála után, a kire annyi vad vonást hazudtak az ellenséges érzelmű latin legendák s az ezeknek nyomán indult történetírás. Alig dőlt el a netádi ütközetben a hunn birodalom sorsa s pecsételtetett meg pusztulása ; az új hatalmak között fölbomlik minden rend, a gótok nyugati szomszédaikra, a svévekre, a markomannok és quadok e sarmatákkal kevert maradványaira rontanak. Királyuk, Hunimund, a skirrek segélyével győzedelmeskedik, majd Valemir országára ront, az ütközetben Valemir elesik, de serege győz s csaknem az egész skirr népet megsemmisíti. Most a svév királyok Hunimund és Alarik szövetkeznek a sarmaták-, rugiak- és gepidákkal, valamint a skirrek maradványaival s újra megrohanják a gotokat, kik győznek ugyan, de győzelmük eredménye Pannonia teljes elpusztulása, úgy, hogy (dőbb Videmir, majd Theodemir halála után (473) fia, a későbbi nagy Theodorik, kivándorolnak s a gótok helyére részben a rugiak nyomulnak be. E folytonos öldöklő liarczok alatt eltűnt az Attila alatt virágzó jólét. Végtelenül szomorú ama kép, melyet Thierry rajzol a nyugati provincziák ez időbeli állapotáról. Valami szédülésféle lepi meg, úgymond, ') az embereket, úgy, mintha i) Elbeszélésok a római történetből; ford. Dr. üreg János, 150, 151. 1. 11 121,
