Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya őskora a magyarok bejöveteléig

O S K O R.

9

J huts összeállításain kívül könnyűvé tették dolgunkat Fröhlich és Kuss ins/, k y földolgozásai, a melynek helyébe mást, vagy pláne jobbat tenni, különösen akkor, mikor helyszíni tanulmányozást, avagy előzetes kutatást e vállalat anyagi ereje meg nem engedett, tekintve a rendelkezésünkre állott túl csekély időt is, úgy hiszszük indokolatlanul merész vállalkozás lett volna. E tekintetben épen csak a választás kötelessége hárult reánk s gáncs is csak akkor érhet, lia kiviláglik, hogy választásunk helytelen volt, mikor e részben Salamon helyett, az említett két iró fölfogását fogadtuk el. E mellett, a mennyire szükségesnek véltük s a hol utána járhattunk, mindenütt idézzük az eredeti forrásokat is, hogy olvasóinknak betekintést engedjünk ama segédeszközökbe, melyeknek igénybevételével építődik föl e kor története.

Ha a népvándorláskor fölfogásában a történeti rész tekintetében inkább Nagy Géza, mint Thierry, a műirányok tekintetében inkább Pulszky és Hampel, mint LindenscJimidt, Bayet, vagy más külföldi Írók fölfogása alapján állunk, annak magyarázatát ne keresse a szíves olvasó nemzeti cliauvinizmusban. Egynél több okunk van, hogy hazai íróinkat e téren kompetensebbeknek és sokszor önállóbbaknak ismerjük el, mint a kik egyenlő tudományos készültség mellett is, már helyzetükből kifolyólag aránytalanul könnyebben találhatták meg a helyes irányt, mint k ül földi szaktársaik.

Kedves kötelességünknek tartjuk itt, hogy köszönetét mondjunk az „Archaeologiai Értesítő" szerkesztőségének, valamint Wosinszky Mór apát-plébánosnak, kik a megye e korbeli leleteiről készíttetett duezai- kat szives készséggel engedték át munkánk számára s ez által megköny- nyítették annak díszesebb kiállítását.

Végül legyen szabad egy óhajtásunknak kifejezést adni.

Azok, a kik fáradságot veendenek gyarló munkácskánk átolvasására, látni fogják, hogy az a több mint háromezer éves múlt, melyet a dolgozat fölölel, mennyi emléket hagyott hátra a vármegyében, jóllehet a meglévők elenyésző csekély részét képezik annak, a mi tönkre ment részben az idők viharai, részben fájdalom— a tudatlanság, vagy nembánomság folytán. Látni fogják azt is, hogy ez emlékekhez mily fontos kérdések fűződnek s tán sikerült érvényre emelnünk azt, hogy ezek a kérdések édes mindnyájunk őseire vonatkoznak, mert az egy helyen egyszer letelepedett nép soha se pusztult el onnan tökéletesen, hanem vagy egészen, vagy részben elegyült a később jöttékkel s így a megye területén egymást követő népek, többé-kevésbbé benne vannak a mai lakosság ethnikumában is és arra nézve épen nem idegenek, hanem részben történelmi, részben történet- írás előtti ősei.

Ez ősök emlékeinek érdekében fordulunk szíves olvasóinkhoz. A mi elveszett, az elveszett; az után hiába a bánkódás, de a hol a kedvezőtlen körülmények daczára, pusztán egy-két érdemes érdeklődő buzgólkodása folytán annyi emlék volt megmenthető, ott még igen sokat rejt a föld védő falca-