Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya őskora a magyarok bejöveteléig

128

RÓMAI FOGLALÁS KORA.

sággal s támogatva egy fölötte pontos közigazgatási szervezettel, aránylag rövid idő alatt virágzó jólétet teremtett Baranya területén, melynek csak az az egy gyengéje volt, hogy a katonai erejében hanyatló birodalom az időről időre ismétlődő betörések pusztításaitól nem tudta kellőleg megoltalmazni. E betörések azonban a bekeblezést követő két első században mindössze gyenge érvágások voltak megyénk viruló fejlődésén s ennek tulajdonítható, hogy a rómaiság által teremtett műveltség két század alatt oly mély gyökereket verhetett a megyében, hogy az onnan többé soha ki nem veszett teljesen s hogy minden utána következő annak nyomán épült tovább.

73.

74.

E műveltségnek hordozója ethnikus tekintetben csak igen kis mértékben a római elem. Már föntebb is említettük, hogy itáliai gyarmatosokból nem igen telett Baranya számára. Igazi itáliai római csak annyi volt Baranyában, a mennyiből a főbb katonai és polgári tisztségek kitelettek s a mennyi mint kereskedő, vagy bérlő, ritkábban kézműves, itt letelepedett. A lakosság nagy tömegét bennszülött és betelepedett barbárok alkották, kik a római műveltséget kisebb-nagyobb mértékben fölvették. A bennszülött népekhez, kiket a keltaság gyűjtő neve alá szokás összefoglalni, már a második század vége felé a nagy számban betelepített germán-sarmata elem járul. Marcus Aurelius a quadok meghódolása után,