Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
RÓMAI FOGLALÁS KORA. 129 174 táján, azokat, a kik római területen akartak lakni, megtelepítette s velük együtt számos más néptörzset telepített le a birodalom különböző részeiben s többek között Pannóniában is, kik ott földet nyertek s szabadok maradtak, de földjeik megművelésén kívül tartoztak a birodalom határait megvédeni. Ezeknek idővel a szabad költözködést is megtiltották úgy, hogy valóságos jobbágyokká (coloni, inqulini) lettek. Még közelebb érinti megyénk területét egy Diocletianus korabeli telepítés, melyről Ammianus Marcellinus föntebb is idézett adatából tudjuk, hogy Diocletianus veje, Galerius, 296-ik óv tavaszán átkelt a Dunán és a Karpoknak egész törzsét Sopianae tájékán, tehát Baranyában, telepítette le.1) E társadalomban a vezérlő elem a katonai, mely, mint láttuk, szintén nem itáliai ugyan, de a hosszas szolgálat legjobban tette azt rómaivá, annál is inkább, mert szolgálati éveinek letelte után minden katona római polgárjogot nyer birtokszerzési képességgel (commercium) és civilis házasodási joggal (con- nubium). E veteránusokból képződik a legtekintélyesebb polgári társadalmi osztály a városokban és falvakban, mely a polgári hivatalnokokat szolgáltatja. A Karp presi- diális Írnok fia, Maximinus, mint Ammia- nusnál láttuk, a legmagasabb állami hivatalokat tölti be. Ez osztályok romanizálódtak legteljesebben, mert ama föliratok, melyek Baranyából reánk maradtak, java részt tőlük származnak s csak ez magyarázhatja meg azt, hogy e föliratok tulajdonnevei csupa latin hangzásnak, habár e tekintetben lényeges különbség van a Hadrianus s különösen Marcus Aurelius előtti és az az utáni viszonyok között. E császárok óta ugyanis nem valami különös kitüntetés sem egyesekre, se községekre a római polgárjog adományozása, bőven osztogatták azt nemcsak egyeseknek és községeknek, hanem egész néptörzseknek is, és ennek meg volt a maga igen fontos oka. A légiók katonasága t. i., mely csak római polgárokból állhatott, nem telett ki többé Itália lakosságából s rászorultak a császárok e tekintetben is a provinciák népességére. Az ily módon polgárokká lettek aztán annak gens-ébe vétettek föl, kitől a polgárjogot nyerték s épen Marcus Aurelius és Hadrianusnak a polgárjog adományozásában tanúsított bőkezűsége magyarázza meg, miért oly sok nálunk az Aurelius és Aelius nevű egyén.2) Nagyon természetes, hogy ily összetételű társadalomban a barbár elem kultúrája erősen színezi a rómait s így nem is csodálandó, ha az a !) 28. 1. 5. 2) Kuzsinszky : i. m. CCX1. 9 75.
