Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
RÓMAI FOGLALÁS KORA. 127 bizony csak gyarló belföldi munka, melynek művészi munkássága jóformán a sírkövek önálló, vagy domborműves portraitjében merül ki. E művészet rátermettségének bemutatására álljon itt egy ily portrait-töredék, melynek — sajnos — épen a feje hiányzik. Bizony messze áll a művészitől, még messzebb a tökéletestől ! A pécsi székesegyház múlt százévi oltárainak lebontása alkalmával azok egyikének falából került elő ; úgy látszik, katonát ábrázol, mert oldalán kard van. (75. sz. rajz.) Az emlékeinkkel is dokumentálható iparágakon kívül azonban még egy sereg más iparágat is fölvirágoztatott a római uralom kora. A kocsi- gyártókról megemlékeztünk s szükséges-e külön említenünk a vas-, bőr-, csont- és textilipart, melyeknek mind régi múltja volt már e vármegyében a római foglalás előtt, avagy az ácsmesterséget, melyet a római nem nélkülözhetett házainál. Bizonyára mindaz, a mit a római világ ismert, honra talált Baranyában, ha emlékeit még, vagy már föl nem mutathatjuk is. Ép úgy mint ipara, fejlett és rendszeres volt kereskedelme is és pedig nemcsak belföldi, hanem nemzetközi vonatkozásaiban is. Az utóbbinak bizonyítékai az a tömérdek importált árúczikk, a mely a messze külföldről jutott megyénkbe; a kifejlett vámrendszer, melyről föntebb szólottunk. De hogy is ne emelkedett volna ott a kereskedelem, a hol annak fejlődésére minden szükséges meg volt! A rendezett ár- és értékmérő, a pénz, mely a nemzetközi forgalom számára nagyobb, bélyegzett Hidakban, a helyi üzlet számára bőséges váltó pénz alakjában állott rendelkezésre, kifejlett mérték-rendszer, kényelmes útak, posta, rendezett igazságszolgáltatás és közigazgatás s e mellett egy művelt, nagy igényű társadalom, mely mindig kész és elég raffinált fogyasztó. A belföldi viszonteladók apró boltokban árulták portékáikat, melyek a piacz oldalainak egész hosszában húzódtak el s elől egészen nyitottak voltak, mint az a keleten ma is szokásos. Egy ily boltos mérlege maradt reánk Pécsről, az igaz, hogy csak töredékben, melyet a m. n. múzeumnak Schultz ajándékozott. Az ipar és kereskedelem, mely különösen a nagyobb központokon és a fontosabb útak mentén telepedett meg, karöltve a fejlett mezőgazda72.
