Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
RÓMAI FOGLALÁS KORA. 117 virágos tagolásával is élénken emlékeztet az alexandriai hellenisztikus műhagyományokra. A nagyobbik edény füle sokkal távolabb áll az eredeti típustól, mert fölső körszelvény alakú támtagja teljesen hiányzik, mindazáltal aljának lotos motívumai, valamint az alsó végét ékítő Gorgon világosan mutatják a mondott körrel való stilrokonságát. Pécsváradról is ismerünk egy hasonló edény-fület a m. n. múzeum érem- és régiség- osztályában. Ugyanebbe a körbe a logantyús edények (csészék, tálacskák stb.) egész sora tartozik, melyeknek fogantyúja az edény széléhez támaszkodó végén ugyanama madárcsőrös ékítésű, körszelvény alakú támtagot mutatja, mint a fontieké. Egy ily edény fogantyúját egy baáni leletből származó töredékben bírjuk (1.62. sz. rajz), melynek érdekességét emeli a rajta látható bélyeg: IDIODOR. Az e korbeli bélyeges edényeket a szakirodalomban graffiti néven ismerjük s e graffitik bélyegeinek jelentéséről sokszó esett már. Mesterjegyeknek csak azok tekinthetők közülük, a melyiken a személynév mellé világosan ki van téve FEC(it), vagyis a készítő bélyege. A görögös Sí, vagy SITA(lces) hozzátétel Mommsen szerént az órczműves, Marquardt szerént a fémtárgyaknál is ép úgy, mint az agyagárúknál, vagy a gyáros, vagy gyártulajdonos bélyegeit jelentik. Bélyegünkön sem a fecit, sem a sitalces hozzátétel nincs meg, hanem a tulajdonnév DIODOR előtt egy I betűt visel. Minthogy a fölirat latin betűi daczára is görög, bélyegünk valószínűleg a graffitik amaz osztályába tartozik, melyeken a gyáros maga jelölte meg az egy és ugyanazon asztalkészlethez tartozó darabokat számjegyekkel.l) llyformán az I betűt a görög 9-es számnak kellene vennünk, a mi azt jelentené, hogy a baáni logantyús csésze egy nagyobb servicéhez tartozott, melynek kilenczedik darabja volt. Élénk bepillantást enged e kor műipari, sőt művészeti viszonyaiba egy Aphrodite szobrocska, mely a megyéből eddig ismert római maradványok közt kétségen kívül nemcsak a legszebb, de egyúttal a legérdeSchreiber i. m. 397. 1. 61. 62.
