Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
118 RÓMAI FOLALÁS KORA. kesébb is s jelenleg Horváth Antal pécsi ügyvéd gyűjteményében őriztetik. Legelőször Loewy Emánuel ismertette az Arch. Epigr. Mittheilungen aus Oesterreich-Ungarn 1883-ik évfolyamának 225—227. lapjain. Ugyanott a Ill-ik táblán horganyedzésű rajzát is adta. Utána az Arcliaeologiai Értesítő (u. f. Y. köt. 260 1.) közölte kisebbített rajzát, melyet mi 63-ik számú rajzunkon ismétlünk. Loewy azonban félreismerte a balkéz támaszát képező horgony rendeltetését s ő azt egyszerű pillérnek s épen azért a horgony leveles végű karmát levél-legyezőnek tartja és rajzolja, bár maga is megjegyzi, hogy annak formája egészen szokatlan. Szükségesnek tartottuk tehát a szobornak egy más oldalról fölvett nézetét is adni (1. 64-ik számú rajz), mely jobban szemlélteti a kérdéses részletet, annál is inkább, mert Furtwaengler újabb tanulmányai alapján más szempontokból kellett azt fölfognunk, mint Loewy tette. A szobrocska nem önálló, hanem egy nagyobb bútordarab, valószínűleg tripos (háromláb) díszítménye s úgy látszik, az egyik láb alját ékítette. E láb egy része, sima, négyoldalú hasáb formájában meg van s hátterét képezi a párkányos talapzatára helyezett szobrocskának, melyet vele egy darabból öntöttek. Aphroditénk a nézőnek szemközt fordulva, jobb lábán áll - s hátát az oszlopnak támasztja. Fölhúzott bal lábát jobb térdén nyugosztja s míg jobbjával ballábának szándálját hanyagul megoldani törekszik, baljával egy horgonyra támaszkodik. Egészen meztelen, csak feje körül lebeg egy fátyol, mely karjaira van vetve. A kompoziczió, mint ilyen, tetszetős és eléggé átgondolt, de egy cseppet sem önálló. Látszik, hogy a Statuarius, mint az e féle művészmesterembereket a római császárkorban nevezték, nagyszámú előkép ismeretére támaszkodott s azokat meg nem értve, zavart össze típust és stilt, csak arra ügyelve, hogy díszítő föladatát ügyesen oldja meg. Aphroditénk alapgondolata ebben az alkalmazásban világosan az, hogy tengeri istennő ; semmi kétség, hogy művészünk a habokból született Aphroditéra gondolt s azt mint Nereidát fogta föl. Erre mutat a hor63.
