Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya őskora a magyarok bejöveteléig

Őskor.

Baranyavármegye földje hazánk egész területével egyetemben igen régi kultur- teriilet, legrégibb művelődési viszonyai felől aránylag mégis hiányosak a rendelkezésünkre álló adatok. Nem mintha földje szűkölködnék őstörténelmi leletekben, melyek az e korral foglalkozók egyedüli támaszkodó pontjai az ős műveltségi állapotok földerítésére irányuló kutatásaiban; hanem a napfényre került és megőrzött e nemű leletek szakszerű használhatósága csekély.

Az ősrégészet, mely Írott emlékekre nem támaszkodhat s kutatásaiban egyedül az emberi művelődés által hátrahagyott néma emlékek pontos és részletes megfigyelésére van utalva, egészen tapasztalati tudomány ; módszere a természettudományi módszer, melyben a „quis, quid, ubi, quibus auxiliis, cur, quomodo, quando“ elsőrangú fontossággal bir ; jelentékenyen meg van kötve tehát a keze, ha pusztán csak leletek állanak rendelkezésére, a nélkül, hogy mindama körülmények pontos és részletes följegyzése is megtörtént volna, a melyek közt az illető leletek napfényre jöttek. Megyénk leleteinél — sajnos — ezek a följegyzések csak legritkább esetben történtek meg, a mi nem csoda, ha tekintetbe veszsztik, hogy a leletek legtöbb esetben tudatlan emberek kezeibe esnek. Annál nagyobb hálával tartozunk azoknak, a kik legalább a tudomásukra esett leleteket megmentették, mert nekik köszönhetjük, hogy ma ha nem láthatunk is teljes világosságot megyénk területének őstörténetében, teljes sötétségben még se maradtunk.

Lelet-statisztikánkban nem fogunk elfelejtkezni egyiknek nevéről sem; a mennyire tőlünk tellett, utána jártunk valamennyinek, itt azonban forrásainkról akarván beszámolni, el nem .mulaszthatjuk, hogy két gyűjtőt külön is ki ne emeljünk.

i