Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya fekvése és kiterjedése
BARANYA FAUNÁJA. •87 mint Egyiptomban is sokat láttam ; de a fészkén ülve még nem figyeltem meg ; azért örültem úgy ennek az alkalomnak. A réti sas legszívesebben tanyáz a tengerparton ; különben nagyobb folyamok, tavak partján telepedik meg, a melyekben sok a hal. Ha a tél kiűzi tanyájából, délebbre húzódik ; de csak annyira, hogy a nagy hideg-ben életét tengethesse. Magyarországon leggyakoribb valamennyi ragadozó közt ; el se megy télire s csupán fiatalabb korában indul egy-egy nagyobb vándorlásra, mintegy szerencsét próbálni. Ennélfogva a mi vadászterületünkön csakis vén, teljesen megszinesedett, azaz felnőtt, kifejlett réti sasokat látni ; holott őszszel, meg télen a nem rég kirepített fiókokon kívül még kóbor réti sasok is járják a Duna partja mentét. Míg a viz be nem áll, könnyű szerrel megélhetnek, mert a vízből szinte még ügyesebben meg tudják a prédát szerezni, mint szárazon ; addig keringnek a viz fölött, míg meg nem látnak valami halat ; azzal mint a nyíl lecsapnak rá, utána buknak a viz alá, el is tűnnek alatta, de mihamar újra szárnyra kelnek ; zsákmányukat, melynek pikkelyébe vágták karmukat, valami csendes helyre viszik és ott nagy kényelmesen elköltik. Minthogy pedig rablásaikért Magyarországon nem üldözik őket úgy, mint Németországban, s általában igen elnézők irántuk : sokszor ellátogatnak a halászkunyhókhoz is és ott addig-addig lebzselnek, míg a halász-ember egy-egy állott halat oda nem hajt nekik, vagy egyéb hulladék nem akad számukra. Valamint a halász, úgy a magyar, szerb, slavon paraszt is gondoskodik róluk, amennyiben az esett állatot nem szokta elásni, hanem kihajítja a mezőre, s a réti sasra, keselyűre, vagy a kutyára, farkasra bízza a dög eltakarítását. Ha a Duna jege rendes prédájától elzárja s véletlenül dögöt se talál, azért a réti sas mégse kénytelen koplalni ; mert a nemesebb és merészebb kő- száli sashoz hasonlóan, ő is vadászik minden vadra, melylyel csak meg tud birkózni. Leveri a nyulat, rókát, patkányt, sünt ; a vadlibát s a vöcsököt ; a szoptató anyafókától elrabolja szopó fiát; vad, ádáz rablási vágyában odáig megy, hogy karmát még a delfinek s a tokok hátába is belevágja; de ilyenkor keservesen lakói; mert azok őt lehúzzák a mélységbe s nem bírván körmét hátulról kiszabadítani, odafúl. Még az emberbe is belékap. Ilyen módon szükséget soha sem lát s hacsak nem rendszeresen veszik üldözőbe, irigylésre méltó életet él. Költés idejéig békén él a réti sas a maga fajtájabeliekkel ; olyankor azonban benne is feltámad, persze többnyire a féltékenység szította bosszúvágy, a harczias gerjedelem. Párjáért és fészkéért elkeseredett küzdelmet vív versenytársaival. A réti sas-házaspár házassága ugyan holtig szokott tartani ; de csak akkor, ha a férj feleségét liimtársai udvarlásaitól meg tudja őrizni, fészkét pedig megtartani. A férfikort ért, erejének teljességében levő himsas szemet vet a másik him párjára és fészkére, és jaj neki, ha legyőzetik ! A törvényes férj tehát élet-halálra harczol minden tolakodó ellen, a ki hitvesi és családi boldogságára tör. A harcz fent kezdődik a felhők közt és sokszor csak lent a földön ér véget. Csőrével, karmával vág neki egyik a másiknak, míg valamelyiknek
