Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
KÖZGAZDASÁG. 645 czéhláda-kísérés czeremóniái és ezekkel kapcsolatos vendégségek megyénkben is és talán nagyobb mérvben voltak tapasztalhatók, mint máshol. Mária Teréziának a ezéhek reformálására vonatkozó intézkedéseinek az elharapódzott túlkapásokba magukat beleélt czéheinknél semmi foganatja se volt. A pozsonyi helytartótanácsnak 1761-ben összes czéheinknek megküldött körrendeleté szerént a mesteri taxa 30 írtnál többre nem rúghatott, a mesterebéd ára 6—10 írtra limitáltatott s minden más költség keményen eltiltatott. A szücs-czéhnél a mesteri jog díjául 1762-ben 75 forintot szedtek s még amaz esetekben is, mikor a czéh a körrendelethez alkalmazkodva, 15 frt mesteri díjat szedett, mesteri vacsora, viaszk, áldomás, asztalpénz, táblapénz, remek-vizsgálat és más czímeken az új mester költsége a 70—80 frtot is meghaladta nemcsak a szűcs-, hanem a többi czéheknél is. S hogy czéheink az 1761-ik évi czéheket reformáló körrendeletnek a mesterebéd árát meghatározó s a mesterembereknek számhoz való kötését eltiltó intézkedéseit mennyire nem vették figyelembe, arra nézve élénk világot vet Borsos Imre pécsi csizmadia-mesternek „instancziája Széchenyi Ferencz gróf kir. komisszáriushoz, melyben kegyelmes rezoluczióért könyörög, hogy a valóságos mesteremberi sorba számláltassék.“ „A remeket is elkészítettem — mondja folyamodó 1786. évi decz. 4-én kelt kérvényében — és be is mutattam. Amaz alkalmatossággal a remeknek színe alatt egy aranyra, és hogy annak előtte Ráczvároson mesterségemet gyakoroltam, hasonlóképen egy aranyra büntettettem. De a nemes czéh még ezekkel megelégedni nem akarván, helytelenül a mesterebédnek titulusával 12 forintoknak befizetésére kénszerítettenek. Holott pedig remekemnek csinálásakor magam költségén szolgálót napszámra 7 xjával fogadván természeten föllül mind ételben mind italban kedvek, és parancsolattyok szerént kénteleníttettem eleget tenni, sőt a megparancsolt ételeknek, és italoknak bőségére másokat az utczárul ivásra, és evésre behivogattak.“ Az árlimitáczióknak se volt czéheinkkel szemben hatályuk, mert ha a limitáczió ellen a „tekintetes nemes Deputatio“-hoz beterjesztett kifogásaik meghallgatásra nem találtak, találtak módot arra nézve, hogy a limitált és általuk meghatározott ár közötti különbözetet javukra kiegyenlítsék. E módok közt leggyakoriabbak voltak egy árúnemek készítésének és a legények czéh által megállapított bére fölemelésének büntetés terhe alatt való eltiltása. Az 1802-ben kiadott új ezéhszabályzat, valamint az 1813-ban a helytartótanács által kibocsátott „generales articuli cehales“ jelentékeny köny- nyítéseket tartalmazó rendelkezéseinek se volt a várt jótékony kihatása megyei iparunkra, illetve ezek se szüntették meg czéheinknek a testületi szellem ápolásától messze eltért s visszaélésekre vezetett nyomasztó működését. A czéh-restaurácziók tulajdonképeni czélja csak az evés-ivás volt, új teherül behozatott a szolgáló-mesteri tisztnek 14—20 írttal való megválthatása, a ládakíséréssel kapcsolatos lakoma nagyobb terjedelemben s
