Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
ö44 KÖZGAZDASÁG. egy nagyobb vidék központjában az iparczikkek fogyasztásának mérve, a földolgozásra alkalmas nyersanyagok (fa, mezőgazdasági nyerstermények) bősége s ezek következtében egyes iparágak képviselőinek tekintélyes száma megyei központunkon czéheket már a XIV. században szükségképen létrehoztak s ezek közt első sorban alakultak meg a kádár-, posztós- és szabó- czéhek. 1713-ban már a kádár-legények is külön privilégiumot nyertek Károly királytól. Czéheink túlnyomó részének alakulása azonban a XVII. és XVIII. századra esik, mikor a törökök kiűzése után az újjáteremtés munkája megyénkben is megkezdődött. A pécsi csizmadia-czéh 1697-ben nyerte Lipóttól ezéhkiváltság-levelét ; e czéh azonban már a XVII-ik század elején föntállott. Két évvel később a szűrszabó-, a XVIII-ik század elején az asztalos-, mészáros-, szűcs-, szíjgyártó-, czipész- és lakatos-czéh sűrű egymás utánban nyertek kiváltságokat. 1759-ben Pécsett már 19 czéh állt fönt s a város fölszabadulása idejében czéheink vagyonilag is annyira megerősödtek, hogy a város fölszabadulása keresztülviteléhez megkívántatott előmunkálatokat teljesített királyi kommisszió díjazására és egyéb kiadásokra 1500 frtot adományoztak, ezen fölül pedig a fizetendő váltság-összeghez összesen 19.300 frttal járultak, mely összegből a magyar szabó-czéh 2000 frtot, a német szabók czéhe 1600 frtot, a csizmadia-, kőműves-, bocskoros-, kötélverő-, kovács-, lakatos-, szűcs-, gombkötő-, ács- és kádár-czéh egyenként 1000 frtot fizetett, a többi czéhek pedig tehetségük szerént áldoztak a közös czélra. Csak e század elején keletkezett a bábos-czéh Ferencz királytól 1823-ban nyert kiváltság-levél alapján s a bádogos-czéh, mely 1846-ban Ferdinándtól nyerte a privilégiumot. Czéheink is, mint általában a hazai czéhek, hivatásuknak csak addig feleltek meg s az általuk ápolt testületi szellem az iparra üdvös kihatással csak addig lehetett, míg működésük keretébe hovatovább mind több vallási és társadalmi intézmények hatáskörébe vágó rendelkezéseket nem vontak s a fősúlyt, mely addig az iparnak egyesült erővel való fejlesztésére irányult, úgy a czéhbeli, mint magán vagyonnak minden áron való növelésére és a minél sűrűbb időközökben megtartandó vendégeskedésre nem fektették. A XVIII-ik század első feléről föntmaradt 10 pécsi czéh- nek különböző gyűlési jegyzőkönyveiben — néhány árlimitácziótól eltekintve — egyetlen határozatot sem találunk, mely az ipar és testületi szellem ápolására engedne következtetni. Ama visszaéléseket, melyeket XVIII-ik századbeli czéheink kiváltság-levelükből kifolyólag maguknak vindikált jog alapján elkövettek, u. m, : a mesterek számhoz kötése, az egyes mesterségek körülzárolása, vallás- és nemzetiség szerént való czéh- elkülömtés, büntetések alkalmazása és kiszabása, a legminucziózusabb czéhbeli és vallási tilalom áthágása, a terhek szaporítása, melyek nagy részt a fiatal mestereket sújtották, a kontárok üldözése, a szegődtetési és fölszabadulási díjak tetszéz szerénti emelése, a remekelés, czéhgyülés és
