Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
626 KÖZGAZDASÁG. delésre, jobbára az e czikkekből nagy raktárt tartó divatárú-kereskedé- seinkben árulják az eféléket. Szűrszabósággal csak a hegyháti, mohácsi, pécsváradi és siklósi járásokban foglalkoznak, hol a nép viselete ez ipar készitményeit megtartotta ; a régi czifra-virágos drága szűrök helyett azonban ma már jobbára csak az egyszerű zöld, vagy fekete posztóval körülszegett olcsó szűröket keresik. A kalapos-ipar egészen elveszítette egykori jelentőségét s a 60-as években még virágzott ez iparunk ma nagyon szerény viszonyok közt van. Tehetősebb kalaposaink ma már tulajdonképen kalapkereskedők lettek. A szües-ipar termékei közt még a közönségesebb árúk találnak csak vevőre a köznépnél, ezeknél is azonban a régi keresletet távolról se megközelítő mérvben. A ruházati-ipar leginkább ki lévén téve a gyári-ipar versenyének, mely a közönség által keresett olcsó, tetszetős árúkat állítja elő; ez iparcsoport megyénkben, hacsak a szövetkezés által ez is jobb viszonyok közé nem juthat, általában pangásnak indult s a számbeli gyarapodás egyes ágainál itt is a kontárság terjedésére mutat. Fonó- és szövő-ipar. Több mint hétszázados fonó- és szövő-iparunk ma kezdetleges formában van képviselve s egy pár takácsot kivéve, többnyire segédmunkás nélkül, csak a legszűkebb környék fogyasztásának kielégítésére irányuló terjedelemben űzik. A tatár-pusztítás előtt már lendületet vett, a XV. század vége felé is virágzott pécsi posztógyártás, mely még e szazad legelején is több kedvező üzletmenet folytán meggazdagodott iparost mutat föl : régen megszűnt s a 4 posztómalom-tulajdonos tönkre ment a kallójuk miatt folytatott hosszas pör miatt. A posztó-gyártás föltámasztására nem hiányoztak a kísérletek. A 40-es évek elején egy Mihálovics nevű vállalkozó alapított Pécsett posztó-gyárat ; a 3 évtizedes szünet alatt e vidékről elszokott fogyasztó-közönségnél azonban nem találván már gyártmányai kelendőségre, a posztó-gyártással fölhagyott. A negyvenes évek közepén egy külföldi, részvénytársulati alapon próbált Pécsett posztógyárat létesíteni ; e gyár létre se jöhetett, mert a kibocsátott 1200 drb 100 pfrtos részvényből csupán 165 drbot jegyeztek. Sokkal nagyobb, sőt a várakozást fölülmúlni hivatott kilátással kecsegtetett ama mozgalom, melyet a pécsi iparkamara a szövő- és köt- szövő-iparnak Baranyában gyáriparrá való fejlesztése érdekében széles körben a 80-as évek elején megindított s melyhez az állam támogatását is megnyerte. Kiváló eredményre azonban ez se vezetett. A gyapjufonó-ipar, mivel készítményei a köznép, különösen a német földművesek részéről igen keresettek, régibb idő óta virágzásnak örvend. Mint kézműipart leginkább a megye székhelyén űzik. A gyapjút falukon
