Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
582 KÖZGAZDASÁG. erőre berendezett papiros-malom után Pécsett csakhamar létesült az első megyebeli könyvnyomó-intézet, mely 1783-ban már könyvet nyomtatott. Ügyes építő-iparosaink képzettsége mi kívánni valót se hagyott többé fönt és sűrű egymásutánban építették föl a díszes épületeket, melyeket az erősen lábrakapott építési vágy emeltetett velük. A régi Pécsnek képét —írja Papa- nek egykorú művében — a régi irók tetszetősnek mondják ; mai képét megtekintve : nem vonom kétségbe, hogy várak, zárdák és egyes polgárok házai csínnal vannak építve, de a régi időben sem a műépítészet nem volt annyira kifejlődve, mint jelenleg virágzik, sem az emberek figyelme nem irányult oly fényes épületek emelésére, mint most. Ma Pécs ragyogó, népes város. A különösen Pécsett már ekkor nagy előhaladást tett egyházi zene fejlesztette a hangszerkészítők iparát, melynek termékei közt az orgona és fuvola kiváló szerepet játszottak. A könnyen alkalmazható vizierő a különböző kallók nagy számát hozta létre ; erősbödött termelési képességük a Pécsett s más városainkban is nagy számmal található aranyműves, rézműves, esztergályos, kocsigyártó, szíjgyártó, nyerges, szűcs, fazekas, bádogos iparosainknak, kiknek műipari érzékük is fokozatos haladást tüntet föl, jótékonyan hatván arra a József idejétől az egész országban lábrakapott s megyénkben is elterjedt fényűzés minden téren. Hogy ez időben az ipar virágzott s az országban elért magas fokon állhatott megyénkben, azt, ha nem támaszkodunk is Hetényi véleményére, ki Pécsett a magyar Manchesterré, vagy Liverpoollá fejlődés minden föltételeit föltalálta; bízvást következtethetjük abból is, hogy a XVIII-ik század vége felé is még a szlávok túlnyomó részben a földműveléssel és fuvarozással foglalkoztak. A magyarok, ha ipart űztek is, ez legfölebb a czipész-, csizmadia- és zsinórkészítő-ipar volt s kiváló iparosaink egyedül a németek voltak, kikből állottak a többi nemzetiségekkel összehasonlít- hatlan nagyobb arányban a czéhek is. Baranyamegye népessége pedig ez egész században túlnyomólag német volt, — hiszen még a jelen század ötödik évtizedének elején is közel kétszer annyi német volt megyénkben található, mint magyar a nem nemesek közt, a magyar nemes pedig úgy se volt iparűző, mert e foglalkozást akkor még lealacsonyítónak találta. Folyó századunk első, még inkább 3-ik tizedétől kezdve Baranyában az ipari tevékenység számos iparvállalat megalapításában nyilvánult. Egymásután létesültek Pécsett czukorgyár, gépgyár vasöntödével részvénytársulati alapon, gőzkeményítőgyár, furnirgyár, papírgyár, mely már külföldre is szállított, póttrágyagyár, olajgyár, kalapgyár, liqueur- és rosoglio- gyár, melyek az illető iparágaknál kifejtett indokokból rövidebb-hosszabb ideig való föntállás után mind megszűntek s ma már közülük egy sincs. Timsót és vitriolt még a 30-as évek vége felé főztek Pécsett. A posztó-ipar volt egyedüli, mely pangásnak indult; a 40-es években már csak a szent Ferencz-rendi szerzetesek készítettek posztót megyénkben saját használatukra ; annál inkább föllendült a pécsi asztalos-, takács- és tímár-ipar, melynek képviselői messze túlszárnyalták kézi ügyesség és
