Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
KÖZGAZDASÁG. 583 előállítási csin, a tímár-iparnál pedig a tökéletesbedett termelési mód folytán ez ipar termékeinek jósága tekintetében nemcsak a megyebeli egyéb, hanem messze vidék iparosait is. Az iparvédegyleti mozgalomban tevékeny részt vett megyénk. A védegyletnek Baranyában két vidéki osztálya volt : Pécsett és Siklóson. Az iparáruda ügyében pedig, mely által eszközöltetnék, hogy a kereskedők, hitelbe kaphassanak árút a nélkül, hogy a gyárosok hitelbe adni kény- teleníttessenek, magukat érdemesített s az iparvédegyesület illető osztálya által kijelölt kereskedők közül arany érdempénzre érdemesíttetett Obadics pécsi kereskedő. Általában az ipar emelésére irányult országos mozgalmakban kézműveseink kivették megillető részüket s az általános ipari haladással lépést tartva, mindinkább czéltudatosabban igyekeztek az életerős ipar folytathatására itt nagy bőségben rendelkezésükre állott föltételeket kihasználni. Iparosainknak számbeli ereje is kedvező színben tűnt föl ez időben, a mennyiben Pécsett csupán a czéhbeli mesterek száma 790 volt. Haas pedig Fényes után a megyebeli iparosok számát 1816-ra teszi, a mi messze állhatott a valóságtól, mert Mohácson, Siklóson, Pécsváradon, Német-Bólyban s a többi, különösen németajkú mezővárosainkban jelentékeny számban volt az ipar képviselve. Mindenesetre többnek kellett lenni. Az abszolút korszak első felében csak folyvást erősbödött iparunk s az 50-es évek közepén nemcsak Pécs ipara emelkedett országos jelentőségre, hanem Mohácson, Siklóson és Pécsváradon is említésre méltó ipart űztek. 1860-ban Pécsett 37 czéh állott fönt s a kereskedést is beleértve, 91 féle iparág volt képviselve. A kalapos-ipar az első helyre küzdötte föl magát ; finom kalapok a Dunán túl csak Pécsett és Sopronban készültek. A gyárak közül azonban már nagyon sok megszűnt; a pécsi Zsolnay Ignácz agyagárú gyárán, egy gépgyáron s a pécsi és mohácsi nagyobb gőzmalmon kívül csak egy pár, évenként 3—4 hónapig működő kisebb uradalmi szeszgyárunk volt. Az 1859-ik évi iparpatens szaporította az iparosok számát megyénkben is a szakbeli fokozatos képzettség rovására ; e szaporodás túl a Dunán megyénkben volt a legerősebb s az 1870-ik évi népszámlálás adatai szerént megyénkben már 14.137 volt az iparosnépesség ; Pécsett az összes népesség 15,19°/o-a. Az 1872-ik évi ipartörvénynek az iparszabadságot korlátozó csekély intézkedése a kontárok s a czéhrendszer megkedvelt nyűgeit nélkülözni nehezen tudó konzervatív iparosok közt nem talált kedvező fogadtatásra. A mi közérdekű korlátozása volt az iparűzés gyakorlásának, azok közül a gyakorlatban egyet se hajtottak végre s így a törvény egyik főczélja illuzoriussá válván, az iparűzés módja tényleg korlátlan volt s szabadipar volt megyénkben is. A törvény által inaugurált ipartársulatok csak jó későn, a törvény életbelépte 3—4-ik esztendejében kezdtek alakulni s mint előre meggyűlölt intézmények, ha iparunkra egyáltalán kihatással voltak, az a további fejlődést elő nem segítette. Önálló iparosaink száma 1870—1876-ik évi időközben 7424-ről 5946-ra apadt; később azonban— a
