Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
KÖZGAZDASÁG. 569 A nagyobb vizákat és tokokat nálunk a Dunában a most említett módon fogják. Á viza-kötelek fekvése úszókkal van megjelölve. A halászatot az ártér tavaiban és csatornáiban kerítő- és merítőhálóval és varsával űzik ; ezenkívül használatos még az elöntött ártérben a vesszőből készült útvesztő, egy szilárdul megerősített állandó fogókészülék, melybe a halak bemehetnek. ugyan, de onnan ki nem jöhetnek. E készülék „fejei“, a hogy őket nevezik, erős nádból készült szárny oldalakkal vannak összekötve és az egész a nádasban van elhelyezve. Alkalmazásuk árvizet igényel, de ennek nem szabad az oldalszárnyaknál és fejeknél magasabbnak lenni. Az elfogott halakat hálókkal merítik ki az útvesztők fejeiből. Az útvesztő után felemlítendő még a fekete háló ; ez egy nagy csokra háló, melyet alkalmas helyen feszítenek ki. Ezzel azonban csak nagyobb halakat lehet fogni. Magas vízállásnál a hálón kívül a harcsafogásnál még kampós horgot is használnak, melyre csalétkül döglött halat, vagy békát tesznek. Ha leapad a magas viz, a sekélyebb tócsák halászatánál a tapogatót alkalmazzák, melyben többnyire csak apró halakat, mint : csukákat, kárászokat, nyálkás-halakat stb. fognak. Ilyen alkalommal a halász a vízbe gázol, a fölülről nyitott kast a vízbe állítja, az így betakart halakat a fölső nyíláson át kiszedi és azokat szájuk- és kopoltyújuknál fogva, fölfűzve odább viszi. A mostani halászati törvény életbelépése előtt az ikrás halakat egy körülbelül két öl hosszú rúdra akasztott tapogatóval fogták és ezt oly nagyban űzték, hogy gyakran egyetlen ember egy éjjel egy mázsánál is több ilyen halat fogott. Jelenleg a tapogatót hasonló czélra csak az orvhalászok használják, kik ezzel a tócsákban halásznak, melynél asszonyok és félig- meddig fölserdült gyermekek is segédkeznek. Az ilyen orvhalászokat vajmi nehéz elfogni, mert a nagy, szabad téreken az uradalmi őröket csakhamar észreveszik és könnyen elillannak. A kétágú villát Baranyában nem használják, mert ezzel nagyon sok halat megsértenek ; ma ez már csak az orvhalászok eszköze. Ezt úgy használták, hogy késő őszszel, vagy télen a vízben fekvő fatörzsek körül vaktában szúrkáltak. A hatvanas évek elején, illetőleg még az előtt, az uradalmi halászat legnagyobb részét házilag kezelték s ehez eredetileg külön halászati hivatalok voltak berendezve ; később az erdészeti hivatalok- és kerületekhez lettek beosztva, melyeknek személyzete a kezelést és fölügyeletet elvégezni tartozott. Lassan-lassan a házikezelésre kedvezőtlen fekvésű halászatot bérbe adták és pedig leginkább a nagy dunai halászatot. Az ártéri halgazdag holtereket megtartotta az uradalom. A 60-as években a baranyavári erdőhivatal halászatát a Mohácstól körülbelül Kis-Kőszegig (Batina) terjedő térséget adták bérbe. Ezt 1871-ben a bellyei erdőhivatal halászata követte, vagyis az uradalmi halászterület
