Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
KÖZGAZDASÁG. 561 80—90 czentiméter hosszú darabot fognak ki. 18. Menyhal (Lota vulgaris) többnyire a Dunában található ; nem tartozik a gyakrabban előforduló halak közé. A fölsoroltakon kívül vannak még egészen kis fajok, melyeket nem halásznak és így a halászatban csak mint ragadozó halak számára szolgáló tápszernek van némi értékük. A halak legmakacsabb ellenségei, melyek szaporodásukat gátolják és mérséklik, eltekintve az embertől, hihetőleg maguk a halak között keresendők. A mit az ember részint tudatlanságból, részint fontos okok miatt a halak ellen vét, azt később fogjuk fölemlíteni. Most az állatvilágból a nálunk előforduló legfontosabb halellenségeket soroljuk föl. Mondhatnék, hogy a határozottan csak növényt evők kivételével minden magasabb szervezetű állat pusztítja a halat, vagy annak ikráit. Az emlős állatok közül megemlítendők : a vidra, nyest, görény, róka, vad- és házimacska, vad- és szelid-sertés, a vízi- és házipatkány s a cziczkány. A madarak közül : a halászsas (vagy ráró), a csonttörő sólyom, a kánya, a füles-bagoly s a nálunk előforduló varjufajok, talán az egy csóka kivételével. Az összes gémek, melyeknél 7 fajt különböztetünk meg. A gólyák, melyek közül különösen a fekete gólya említendő, a gázlók és lilék családja, a szalonkák, az Íbiszek, a harisok és vizityúkok. A úszómadaraknak fajukban és egyedekben gazdag rendje családjaikkal, a kacsák és hattyúk, a ludak és búvárok fajai. A sirályok és csüllők rendje. Az evezőlábuak rendje a kárókatonák (kormoránok: Graculus carbo) családjával. Különösen ez utóbbi nagy számban való gyakori megjelenése, továbbá roppant falánksága miatt, mint a halászatnak különös ellensége, említendő föl. A kárókatona a 60-as évek elején a körülbelül 5000 hold kiterjedésű Petres-szigeten (Szemencse) oly nagy számban jelent meg, hogy az uradalom kénytelen volt elpusztítására jutalmat kitűzni, példányonként 4 krban ; ennek volt is némi eredménye, mert körülbelül négyezer, vegyest fiatal és öreg madarat öltek meg, tojásaikat pedig elpusztították. A búvármadarak rendje a vöcsök családjával. A csúszó-mászók közül a halnak ellenségei : a teknősök rendjéből a tavi teknős (Emys lutaria). A kígyók közül a sikló (vizi-sikló : Tropidonotus natrix), mely itt rendkívül gyakori. A békák közül leginkább a kecske-béka (Rana esculenta) és a vöröshasu-béka (Bombinator igneus). A farkos kétéletüek közül a szalamander. A bogarak osztályából említésre méltó halellenség a csíkbogár (Dytiscus marginalis) lárvájával együtt. Végül említsük föl, mint halellenségeket, még a férgek rendjét és különösen a pióczák családját. A pióczák a vizi bogarakkal egyetemben a nyári halászatnak nagy ellenségei, mert az elfogott és bárkákban tartott halakat megtámadják és így megölik. Ha az időjárás kedvez a halászatnak, halászati területünk és annak szerencsés fekvése folytán az említett ellenségek támadásait föl se vesszük. A vidrák és vizipatkányok s különösen az utóbbiak ellen csak akkor kezdünk védekezni, ha a „varsafejeket“ szétrágják és a halászoknak azzal 36
