Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
562 KÖZGAZDASÁG. hogy halászati eszközeiket elpusztítva, a már megfogott halakat kieresztik, kárt okoznak. Az ártérnek nem eléggé őrzött részein a halászok előszeretettel szedik össze a gémek, búvárok, sirályok és csüllők tojásait, föltéve, hogy az akadályok nem rendkívül nagyok és a sűrű, gyakran törött, vagy össze- guzsalyodott nád és faszemét a behatolást megengedi s ez által is mérsékelik e madarak elszaporodását. Jobban, mint az állatvilágból kikerült összes halellenségek, befolyásolják a kedvezőtlen időjárások és a vizállásolc a halászatot, sőt ezt tetemesen károsítják is. Első sorban is fölemlítendő, hogy itt kemény tél szokott járni, igen nagy havazásokkal, melyek egész tavak halállományát képesek megsemmisíteni. E jelenség télen kis vízállás mellett áll be és leginkább a gátak mellett lévő vizeket éri, habár a nyílt ártérben fekvő tavakat se szokta megkímélni. Nézzük csak e jelenség beálltát és lefolyását közelebbről. A halastó be van fagyva s jön egy nagy havazás ; a hó súlya lefelé nyomja a jeget, viz szivárog a hó közé, mi által az tömör jegesbóvá válik. Az idő folyton hideg, egyszerre azonban a fák körül vízbe hullott fatörzseknél, vagy egyszerűen a parton a jeget feketedni látjuk, vékonyabb lesz s a legközelebbi reggelen 1—2, sőt több nagy négyszögü, vagy szabálytalan nyílást találunk, melyen kisebb, levegő után kapkodó halakat látunk, sőt döglött, vagy elgyengült vizipókok és bogarak is mutatkoznak. Itt tehát az ideje, hogy az előkészületeket a kényszerhalászatra nagy sebbel-lobbal megtegyük. A halászok merítőhálókkal vannak ellátva. A kis halakat nemsokára a „nagyobbak“ követik és ezeket a nagyok, melyek néha sűrű tömegekben, fej-fej mellett találhatók a léknél. Különösen éjjel jönnek oda a halak, tehát egész éjjel őrködni kell. A mint a léknél halak mutatkoznak, a halászok előveszik merítőhálóikat és kimerik őket. A jégre emelt halakat kézi-szánkón viszik a halász-állomásra. Ez alatt az úgynevezett „kisháló“-val lehetőleg teljes erővel folyik tovább a halászat a jég alatt, mely néha bő eredménynyel jár. Egy húzásra gyakran 40—50 mázsa döglött hal kerül fölszinre, mivel a beteg halaknak az a különös szokásuk van, hogy nagyobb társaságba tömörülnek össze. A viz alatti halászat ilyenkor nagyon nehéz, mert a jég a legtöbb esetben különféle anyagokból áll. Fölülete gyakran hó, közvetlen utána tömör hójég, utána jön a laza hópép és csak ez alatt van a voltaképeni jégtakaró; esetleg a tó jégfödele a rajta lévő hó súlya miatt vízzel van borítva, úgy, hogy a jég alatti halászathoz szükséges lékeket alig lehet vágni. Leghamarabb pusztulnak el a süllők és a keszegek s ezek után a pontyok, harcsák és csukák ; a kárászok és nyálkáshalak a legellentállóbb fajoknak mutatkoznak.
