Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
560 KÖZGAZDASÁG. Bő halévben 3—4 drb egy eves ponty ad egy kilót ; ugyané fajból a második évben már egy darab 3/é—1 kilót nyom. Ugyanez arány van a csukánál, mely azonban a második évben már nagyobbra nő, mint a ponty és darabonként IV4—1VL. kilót nyom. A harcsa az első évben a csukával egy arányban nő, nagyobb növésnek azonban — tapasztalatunk szerént — csak 3—4-ik évében indul. Darabonkénti 110—150 kilós harcsák manapság már nálunk is csak nagy ritkán találhatók. Pontyok darabonként 10—12 kiló súlyban minden évben előfordulnak. Kárászok, nyálkáshalak és sügérek növekedéséről nincs tapasztalatunk, habár ezek sűrűn előforduló halfajok. Darabonként egy kilón fölüli kárászok igen ritkák, ép úgy 3 kilós nyálkáshalak is. Ponty és kárász közötti korcsfajok gyakran találhatók. Faj- és minőségben gazdag még a közönségesen „fehér-haP‘-nak nevezett keszeg, de ennek már csak a kiskereskedésben, mint helyi czikk- nek, továbbá szárított állapotban, azonkívül mint kiviteli czikknek Szerbiába és Oláhországba, valamint tápszerként ragadozó halak számára van némi kereskedelmi értéke. Fejlődési viszonyairól nincs bővebb tudomásunk, csak annyit tudunk, hogy tartós, magas viz mellett szép és kövér, alacsony vízállás mellett azonban gyengébb. Halszárítás alkalmával mellékfoglalkozásként a keszeg beleiből halolajat készítenek. A bellyei uradalom vizeiben előforduló, a kereskedelemre nézve fontosabb halak, rendes tartózkodásuk fölsorolása mellett a következők : 1. Viza (Acipenser huso). 2. A tokfajok (Acipenser glaber), melyeknél megkülönböztetendők : a) vágótok, b) tüskéstok, c) szintok, d) söreg- tok ; ezek csak a Duna és Drávában s azok mély mellékágaiban találhatók. 3. Sőreg (Acipenser ruthenus). 4. Süllő (Lucioperca sandra) a Dunában és árterében. 5. Csuka (Esox lucius) kizárólag az ártérben, de ikrái folyóban. 6. Harcsa (Silurus glanis) folyókban és az ártérben. 7. Ponty (Cyprinus carpio) folyókban és az ártérben. 8. Nyálkáshal (Tinca vulgaris) kiválóan az ártérben. 9. Kárász (Carassius vulgaris) kiválóan az ártérben. 10. Márna (Barbus vulgaris) csakis folyóban. 11. Keszegek. Ezek közül a legfontosabbak halászati értékük szerént vannak rendezve és pedig: a) Süldő hal (Abramis blicca), b) Durda (Abramis bramo), c) Fehér keszeg (Alburnus lucidus), d) Piros szárnyú keszeg (Scardinius erythroph- talmus), e) Lapos keszeg (Abramis ballerus), f) Bodorka (Pelecus cultratus), g) Ragadozó keszeg (Aspinus rapax), h) Vörösszem (Alburnus bipunctatus), i) Patucz (Alburnus faxiatus). 12. Sügér (Perca fluviatilis) az ártérben és a folyókban. Igen kevés értékű halak : 13. Vágó durbincs (Acerina ceruna) az ártérben és folyókban. 14. Selymes durbincs (Acerina Schraetser) többnyire folyóban. 15. Csík (Cobitis barbatus) iszapos ártérben. 16. Iszap-csík (Cobitis fassilis) ártérben és folyókban. 17. Angolna (Anguilla vulgaris) mint különlegesség fordul elő az ártérben és a Dunában. 8—20 éve körülbelül, hogy nálunk előfordul ; évenként három-négy