Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
518 KÖZGAZDASÁG. Termésben lévő szőllőterületünk 1886 óta, mikor a filloxera-vész pusztítását megkezdte, jelentékenyen megcsökkent s szőllőművelő községeink közül ma már egy sincs, melynek területe vészmentes volna. A fil- loxera rohamos terjedése főleg az 1891-ik év óta volt tapasztatható s rövid két év alatt teljesen hevégezte romboló munkáját. A pécsi iparkamara 1882-ik évi jelentése szerént a filloxera Baranyában 1881-ben lépett föl először két helyen, de ekkor még oly kedvező körülmények közt, hogy az irtást teljes sikerrel lehetett foganatosítani. Szily László p.-szt.-mártoni szőllője lapos helyen a viz mellett feküdvén, a vész föltünése után nyomban vízzel lett elárasztva. Pécsett Maas Bernátnak a város területén lévő szőllőjében a filloxera Kassáról a dr. Málnai szőllőtelepéről származott tőkéken tűnt föl. A minisztérium által leküldött filloxera-biztos az alig néhány □ méternyi inficziált területet szénkéneggel telítette s Baranya így néhány évig még filloxeramentes volt. A vész 1887-ik év nyarán tört ki megyénkben Pécsett az alsó Makár- hegyen lévő Gőppel-íéle szőllőben s egyszerre 600 négyszög öl terület inficziálva, 300 négyszög öl pedig gyanúsnak találtatott. A törvényhatóság az egész szőllőterületet azonnal zár alá helyezte s a legmesszebb menő szigorú intézkedéseket megtette arra nézve, hogy a filloxera-vész továbbterjedését meggátolja. A következő évben tartott pécsi általános kiállítás alatt Pécsett két napon át filloxera-értekezlet tartatott, melyen az ország legnagyobb szaktekintélyei jelentek meg. A filloxera azonban oly rohamos terjedést s nagy arányokat öltött, hogy a körültekintő gondoskodás nem annyira a vész elleni védekezésre, hanem csakhamar a szőllők fölújítására szorítkozhatott. A földművelési minisztérium által kiadott „Közgazdasági előadók 1889-ik évi jelentései“ szomorú képet tárnak elénk szőllőink pusztulásáról. A helyzet elszomorító állapotát — Írja Baranyavármegye köz- gazdasági előadója — egyrészt az fokozza, hogy a perenospora, mely ez évben szőlőtermésünk 6/s-ad részét tönkre tette, a jövőre is veszélyeztet bennünket, de főleg kétségbeejtő a filloxera óriási terjedése, melyet, ha nem sikerül mérsékelni, rövid egy pár év múltával elpusztulnak szőllőink s vele sok szorgalmas, törekvő gazda s milliókat túl haladó nemzeti vagyon. A kétségbeejtő félelem nem volt alaptalan, szőllőink elpusztultak. 1890-ben még 94 község találtatott inficziálva, a reá következő évben már 205 s ma a szőlőműveléssel foglalkozó községeink közül egy sincs filloxera-mentes. 1893-ban még a földművelésügyi m. kir. minisztériumnak a magyar törvényhozás elé terjesztett jelentése szerént immunis talajon 40 hold, nem immunis talajon 5376 hold 1580 négyszög öl teljes termésben, filloxerától nem lepett szőlőterületünk volt, — ma e terület is már inficziálva van. Jelenlegi szőlőterületünk az 1893-ik évi fölvétel szerént a következő : Új ültetés immunis homoktalajon 4 hold, agyag és más immunis talajon 268 hold 800 négyszög öl. Teljes termésben még nem levő, 1893-ik év előtti új ültetés immunis talajon 15 hold, nem immunis talajon 1459 hold 1462 négyszög öl ; még teljes termésben lévő, de már inficziált szőlő
