Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
446 IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. nem pedig németet, mint a polgári kaszinó s az ő színháza a főutcza kellő közepén, közvetlenül a „Nemzeti kaszinó“ épülő háza mellett lenne. A német bürgereknek már csak azért sem engedhető meg a színházépítés, mert a vallási érzést mélyen sértené, ha a színházat a plébánia tőszomszédjába, a templomtól 6 ölnyire építenék. Még Szepesy püspök hamvaira is hivatkozott a jó öreg Trixler, de a helytartó-tanács, melynek Pejache- vich volt az elnöke, mindazonáltal a polgári kaszinónak adta meg az engedélyt, hozzá tevén, hogy az új színházban csak olyan drámák adhatók, melyek a bécsi, pesti, vagy budai színházban már előadattak s ezt a város kapitánya előtt igazolni tudják. A polgári kaszinó 456 negyven forintos részvényt bocsátott ki s még az évben hozzáfogott a színház megépítéséhez. Pécsnek ez időben 11 ezer lakosa volt, de a mint az öreg Trixler a helytartó-tanácshoz beadott kérelmében megírta vala : „Szabad királyi Péts városában a neveltebbek száma naponként inkább szaporodván — elengedhetetlen szükséggé vált a színház megépítése.“ A következő év őszén fölépült Thália temploma s két színigazgató versenyzett érte : Sey Ferencz, ki német színtársulatával már az előző évben is Pécsett volt s a mint kérelmében siralmasan elpanaszolta, 11 ezer forint veszteséget szenvedett. A másik pályázó Schmidt Sándor volt, a pesti német színház igazgatója. A főváros akkor is ellenállhatatlan erővel birt a provincziára s így történt, hogy Sey Ferencz elbukott és a színházat 3 egymásután következő évre a pesti színigazgatónak adták, a ki 1840-ik év október havának elsején megkezdte előadásait az akkori új színházban. A város magyarajku és magyar érzelmű közönségének sikerült nagy nehezen kivívni, hogy néha-néha magyar előadásokat is tartottak. Elképzelhető, miféle előadások lehettek ezek, a mikor a német színészek magyar darabokat produkáltak. Megjegyezzük itt, hogy az időben minden héten egyszer, keddi napon, tánczestélyt rendeztek a színházban. A nézőteret egy színvonalra emelték a színpaddal s víg zeneszó mellett kivilágos kivirradtig járták. A magyarság addig agitált, míg kivitte, hogy az év egyik szakában teljesen magyar előadásokat tartottak. Havi Mihály és Szabó József színtársulata 1846-ik év november havában kezdte meg Pécsett magyar előadásait. A novemberben megkezdett szezon márczius végéig tartott. Az operák nagyban járták. Az ötvenes évek elején ismét a németek foglalták el a színházat. A lakosság kedélyállapota azonban annyira nyomott volt, hogy senki se érzett valami különös kedvet a színészet iránt, lett légyen az előadás magyar, avagy német. A részvények értéke annyira leszállt, hogy már fele áron kezdtek rajtuk túladni. Pichler József, báró Prándau jószágkormányzója, kapott az alkalmon s az összes részvényeket megvásárolta. A színház az övé lett. 1855-ben Oertzen Gusztáv nőül vette a jószág
