Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. 447 kormányzó leányát, Francziskát. Neje testvéreit kielégítette s így jutott birtokába az akkori polgári kaszinó épületével együtt a színház. Eleinte német színtársulatok játszottak ; később azonban újra csak a magyar foglalta el a teret, a mi nem csekély küzdelembe került. Az akkori tanács egy világért se mert volna magyar színtársulatnak engedélyt adni ; a polgárság magyar része meg semmiért se ment a német színházba. Oertzen Gusztáv látta, hogy így tönkre kell mennie, az utolsó lépésre tökélte el magát. Mint aféle volt dzsidás főhadnagy, ékes németséggel megfogalmazta kérelmét, melyben előadta, hogy a város tanácsa nem enged be a városba magyar színtársulatot s a színház, melyben rengeteg pénze fekszik, csak addig a pár hónapig hoz jövedelmet, míg a német színtársulat tart benne előadásokat s az év többi hónapjaiben üresen áll. Ez rá nézve fölötte káros. Arra kéri a helytartó tanácsot, hogy engedjék meg színházában a magyar előadásokat is. Alázatos kérelmével személyesen fölutazott Bécsbe s katonás parádéba vágva magát, beállított Albrecht főherczeg elé s élőszóval is előadva panaszát, átnyújtotta kérelmét. A főherczegre olyan nagy hatással volt Oertzen Gusztáv színház- tulajdonos megjelenése és előadása, hogy átvéve a kérelmet, nyomban rákanyarítóttá czeruzával a következő utasítást : „Wenn er der Eigenthü- mer ist, so soll man ihm das Recht ertheilen !“ Ez időtől kezdve Pécsett minden év őszétől a következő év tavaszáig magyar színtársulat működött s minden év tavaszán a nyár közepéig német. 1876-ban aztán végkép kifüstölték a németeket Pécsről. A város közgyűlése hazafiságának fényes tanúságát adta, a mikor kimondta, hogy — soha többé, mindörökké ! Soha többé be nem enged német színészeket; a színház magyaroké lesz mindörökké. Latabár társulata volt az első, a mely Oertzen Gusztáv színházában a magyar szezont megnyitotta. Utána Molnár, Részler, Takács és Ujfalusi színigazgatók bírták a pécsi színházat. Ezek alatt játszott nálunk : Lend- vai Márton, Egressy Gábor, Odry Lehel, Prielle Kornélia, Bulyovszky Lilla, Mátray Laura, Komlóssy Ida, a magyar színészet egének mindmegannyi fényes csillaga. A hatvanas években, úgy szólván, fénypontját érte el a pécsi színészet. Az időben volt itt Újházi, a nemzeti színház kitűnő tagja s hazánk színészetének nem egy jelese. Szigethy Imre színtársulata csupa kitűnő erőkből állott. Tamásy, Bényei, Balla, Eőry, Halmi, Egyed, Kőrösmezei, Kántoráé, Pifkó Riza, Németh Irma, mind Pécsett működtek. Kolozsvár után Pécs volt az ország egyedüli városa, hol az „Ördög pilulái“ czímü nagy látványosságu színművet előadták. Csak később, jóval később került színre máshol. A budapesti népszínházban a múlt országos kiállítás alkalmával, 1885-ben újították föl e kiállításos színművet s vagy százhúszszor adták egymásután. A mi régi színházunkban az ország legjobb nevű színigazgatói tartottak előadásokat: Follinusz, Károlyi, Csóka, Völgyi, Arady, Gerőfy, Bogyó váltakozó anyagi sikerrel. Bogyó Alajos opera-társulatot is tartott.
