Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
416 IRODALOM ÉS MŰVÉSZÉT. t. kamarás és a pécsi jogakadémia igazgatója lett. 1888-ban pécsi székesegyházi kanonokká, 1891-ben pedig a boldogságos Szűz Máriáról czimzett almádi apáttá neveztetett ki. Munkája : „Egyházjog, különös tekintettel a magyar szent korona területének egyházi viszonyaira, valamint a keleti protestáns egyházakra“, melyet a budapesti egyetem hittani kara a Horváth-féle jutalommal koszoruzott. E mű, mely hazai egyházjogi irodalmunk terén a legterjedelmesebb, 1874-ben első, 1879-ben második, 1883-ban pedig harmadik javított és tetemesen bővített (2 kötet) kiadásban jelent meg. Rézbányay János, árvaházi igazgató, született 1831-ben Pakson, Tolnamegyében. A gimnáziumot részint Kalocsán, részint Pécsett végezte. Az irodalom iránti buzgalma abban nyilvánult ifjú korában, hogy az ötvenes évek elején néhány lelkes növendék pap társával irodalmi kört alakítottak a pécsi szemináriumban s a szépirodalmon kívül buzgón gyakorolták magukat a tudományos irodalom minden ágaiban. 1854. január havában pappá szenteltetvén, Tót-Kesziben, Ráczpetrén s a Pécs-belvárosi plébániában működött mint segédlelkész. 1857-ben papnöveldéi lelkiigazgatóvá, 1864-ben vókányi plébánossá neveztetett ki, honnét ismét visszakerült Pécsre, 1872-ben mint árva-intézeti igazgató s e minőségben egy évig mint tanár működött a tanítóképző intézetnél, 1878-tól pedig a jogakadémiánál. E közben szentszéki bíróvá — ülnökké — s pápai t. kamarássá lett. Az ötvenes évek végétől kezdve különféle tudományos folyóiratokba dolgozott s az „Idők Tanújáénak, „Magyar Államénak kezdettől rendes munkatársa volt. Egy füzetben megjelentek böjti beszédei. „Europa művelődési történelme“ két kötetben (1878—1881. Pécs). Kiegészítésül kiadta „Az ó-kori népek művelődési történetét“ egy kötetben (1886. Pest). Egy éven túl szerkesztője volt a „Pécsi Közlönyének. Gutman Joalcim pécsi okleveles tanító és hírlapíró, született Morvaországban, Kromauban, 1831. január 27-én. Pécsre jött 1853-ban s az izraelita elemi iskolában, később a reáliskolában tanított. 1870-ben, mikor a „Fünfkirchner Zeitung“ megindult, elhagyta tanítói állását és átvette a lap szerkesztését. 1886. február 21-én meghalt. Rendes hírlapírói munkásságán kívül becses pedagógiai czikkekkel gazdagította a tanügyi szaklapok tartalmát. Baksay Sándor, ev. ref. lelkész, született 1832. julius 28-án Baranya- vármegyében, Nagy-Peterden, hol atyja Baksay László tanító volt. A szülőknek hagyományos czélzata volt gyermeküket is a református egyház szolgálatára előkészíteni. A szülői akarat, benső hivatottság szerencsés támogatást nyertek abban a képzésben és gyakorlatban, melyet az iskolai pályán kapott. A gimnáziumot Csurgón, a theologiai tanfolyamot 1854-ben Kecskeméten végezte, ugyan itt egy évig mint segédtanár, a bölcsészet történetét tanította. Megjegyzendő, hogy közbeesőleg, a szabadságharcz után egy évig Nagy-Tótfaluban, mint falusi tanító működött. Kecskemétről a halasi gimnáziumhoz ment tanárnak. 1862-ben a Csanádi, majd 1866-ban a kunszentmiklósi egyház hívta meg lelkészévé. 1878-ban a
