Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. 417 solti ref. egyházmegye főesperesévé lett. 1872-ben a Kisfaludy-társaság, 1884-ben a magyar tudományos akadémia választotta tagjává. Halasi tanár korában fordította magyarra Lucanus Pharasaliáját, melyet az akadémia 132 aranynyal jutalmazott. Elbeszéléseit : „Gyalogösvény“ (két kötet) és „Szederindák“ (egy kötet), a kritika kiváló kedvezéssel méltányolta s irodalmi esemény-számba vette. Számos elbeszélései és tárcza-közleményei a „Vasárnapi Ujság“-ban és a „Budapesti Hirlap“-ban jelentek meg. Az Iliász magyarra fordításával is tett kísérletet. Az elsőt, mely inkább merénylet-számba ment, mikor Héra kendőzését, az eredetinek hagyományos alakjától eltérve, magyar alexandrinusokban mutatta be: tetszetős meglepetéssel fogadta a Kisfaludy-társaság, nemkülönben az akadémia, hol székét a „Hajók katalogusá“- val foglalta el, melyet alexandrinusokba foglalni eleve maga is bizarrnak s szinte lehetetlennek tartott s melynek sikerültét és ezzel együtt az alexandrinus jogosultságát maguk a klasszikus formák hívei, Hunfalvy Pál és Zichy Antal, első helyen fejezték ki. Az óta több részletet bocsátott ki, melyek a „Budapesti Szemlé“-ben, „Budapesti Hírlap“-ban s a „Vasárnapi Ujság“-ban jelentek meg. Egyházi beszédei közül legnevezetesebb a „Rudolf királyfi emlékezete.“ — Az „Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és képben“ czímű nagyszabású műben ő irta meg Kis-Kunságot s ő ismertette Baranyát is. Laublmimer Ferencz, hittudor és apátkanonok, született Pécsett, 1833. május 6-án. Sokáig volt a budapesti egyetemen az egyháztörténet tanára. A Garay-féle egyliázgyüjtemény egy alkalmi beszédét közölte. Fábián Mihálj-, ev. ref. lelkész, született Nagy-Berényben, Somogy- megyében, 1834. augusztus 11-én. Gimnáziumi tanulmányait Győrben és Kecskeméten végezte. 1850. tavaszán rektor lett Ivopácson, hol három évet töltött. 1849-ben a papi vizsgát letevén, Pesten lett tanító-káplán. Miután itt egy évet töltött, Laskóra került káplánnak, honnét 1861. május havában Somogyvármegyébc, Őszödre ment, majd 1872-ben visszajött Baranyába s Harkányban lett lelkész, hol jelenleg is működik. Munkái : „Halotti búcsúztatók.“ Eszék, 1855. — „A szentföld.“ Pest, 1860. — „Kis természetrajz.“ Pest, 1864. — „Gusztáv Adolf svédkirály.“ Pécs, 1874. — „Az Isten országa.“ Pécs, 1875. — E kívül számos egyházi és nevelés- tani czikke jelent meg a lapokban. 27 Baksay Sándor.
