Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Közművelődési rész

IRODALOM ÉS MŰVÉSZÉT. 407

„Geographica Descriptio Comitatus Baranyensis“, — „Historia Gentis Slavicae.“ Mind a három mű Pécsett jelent meg.

Delling János, pécsi akadémiai tanár, született 1764-ben Münchenben. A pécsi akadémiához a bölcselet tanárává nevezték ki. Miután itt két évig Kant philosophiai rendszerét tanította, az akkori rektor Novák benedekrendü apát bevádolta őt, mint a ki a fiatalságnak istentagadó és máteriálisztikus tanokat hirdet. Elmozdították állásától. Pécsről Bécsbe ment. Munkája: „Beiträge zu einem baierischen Idioticon.“

Kardos Alajos, Baranyavármegye s Pécs szab. kir. város főispánjának, Kardos Kálmánnak, egyik őse. Munkájának czíme: „Memoria studii generalis Quinque-Ecclesiae.“

Mitterpacher Lajos pécsi egyházmegyei róm. kath. áldozár, később apát és a pesti egyetem leghíresebb tanárainak egyike, számos nagy becsű munkával gyarapította irodalmunkat.

Boda József baranyai főszolgabíró, Seneca leveleit és Eckartshausen munkáinak egy részét fordította magyarra.

Aigl Pál, pécsi kanonok, született 1775. november 10-én Nyomján, Baranyában. Atyja németországi származású kapitány volt a Hohenzollern vértesézredben. Aigl Pál is a katonapályára készült és egy ideig Bécsben a Therezianumban tanult, de szülőföldje iránti vonzalma visszakónysze- rítette Pécsre; itt Szányi Ferencz kanonokban második atyjára talált és ennek pártfogása alatt végezte el tanulmányait. 1799. márczius 23-án pappá szenteltetvén, előbb lúcsi káplán, később püspöki titkár ; 1804. augusztus 24-én himesházi, 1820. év végén szegzárdi plébános és alespe- res, majd rudnai czímzetes apát s végre 1833. április 23-án pécsi kanonok lett. 1838. julius 1-étől a püspöki lyceum aligazgatója volt és mint ilyen halt meg 1839. deczember 17-én. Munkája: „Historia brevis venerabilis capituli cathedralis Quinque-Ecclesiensis.“ A Szepesy-féle biblia körül is mint dolgozótárs működött.

Egyed Antal, pécs-egyházmegyei pap és a m. tud. akadémia levelező tagja, született 1779-ben, junius 13-án Székesfehérvárott. 1799-ben a bölcselet hallgatására jött Pécsre; 1801-ben a pécsi növendékpapok közé lépett. 1803-ban pappá szenteltetvén, dunaföldvári, 1804-ben bük- kösdi, 1806-ban bátaszéki, 1807-ben závodi káplán volt. 1807-ben rövid ideig pécsi püspöki szentszéki jegyző volt, de a városi élethez szokni nem tudván, hivataláról lemondott s 1808-ban kalocsai lelkész lett. Dunaföld- váron 1862. aug. 27-én rablótámadás következtében homlokán kapott vágás következtében meghalt. Munkái: „Oda Sányi Ferenczhez.“ — „Kaj- datsi Antal emlékezete.“ — „P. Ovidius Naso bús verseinek negyedik könyve.“ Fordítás. — „Alagya Szent Katolnai Cseh László halálára.“ — „P. Ovidius Naso keservei.“ Fordítás. — „A jó keresztény.“ — „Elégiák levelekben.“ — „Kis énekes könyv.“ — „Gyászbeszéd.“ — „Egyházi hymnusok.“ — „Ovidius pontusi elegiái.“ — „Elegia.“ — „Albius Tibulus elegiái.“ — „Egyed Antal elegiái.“ — „Átváltozások.“ Fordítás. — „Dunaföldvári vőfélyek köszöntései lakodalmakkor.“