Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
BARANYA NÉPEI. 305 háznál, eldícsérik saját házukat, elmondják mennyi földjük, szőllőjiik, szarvas- marhájuk, lovuk, birkájuk, sertésük van. Ez első látogatáskor nem végeznek úgyszólván semmit, mert a leány szülői kijelentik, hogy majd meggondolják magukat, jöjjenek el egy hét múlva, akkor majd határozott választ kapnak. Ez idő alatt elterjed a hir a faluban, hogy a leánynak kérője volt ; most, ha a leány háza más kérőt jobb szeretett volna, kéz alatt tudtára adják az illetőnek, hogy jöjjön és nyilatkozzék, mert máskép a leány férjhez megy és ha ennek eredménye van, akkor ezt megüzenik az első kérőknek; ha nincs, akkor bevárják, míg az első kérők másodszor is megjelennek. Mikor megjelentek, behívják a leányt és a kérők előtt háromszor egymásután megkérdezik a házbeliek : „Akarsz-e hozzá nőül menni?“ S midőn a leány azt felelte: „Akarok!“ a kérők foglalót adnak neki, vagyis, mint ők nevezik, almát ; mert a kérők azt mondják : „Tehát jöjj és fogadd el az almát.“ Ekkor, ha van almájuk, abba tűznek pénzt (4—10—20 frtot, a mint a vőlegény erszénye megengedi), ha pedig nincs almájuk, akkor a pénzt a leány kötényébe dobják; ezzel a leány el van jegyezve. Ekkor együttesen elhatározzák, mikor jöjjön a legény magát bemutatni. A meghatározott napon eljön a vőlegény a szülőkkel, házbeliekkel és a násznagygyal, hozván magukkal húst, kalácsot, bort, pálinkát, ezt elfogyasztják s akkor kezdenek alkudozni, hogy mily ajándékot (ruhaneműt) hozzon a leány a vőlegény házában levő családtagok számára. Az elősorolt ajándékot nagyjában megbecsülik, az összeget a vőlegény azonnal kifizeti a leánynak készpénzben. A násznagy két gyűrűt (többnyire ezüstből) a sótartóba a só közé tesz, megjelölvén, melyik a vőlegényé és melyik a menyasszonyé és fölszólítja őket, vegye ki mindegyik a maga gyűrűjét a sóból és húzza föl ujj ára s ezzel megtörtént a gyürüzés. Ezután leülnek a menyasszony házában elkészült lakomához. Az asztalnál az első helyet a vőlegény foglalja el, jobbról a násznagy, balról az apa, vagy annak helyettesítője s mellettük egymásután ülnek a vőlegény házából jött vendégek kor szerént s azután a menyasszonyos ház férfi-tagjai. Nő egyáltalán nem ül az asztalnál, sőt még a menyasszony sem. E mulatság eltart éjfélig, sokszor reggelig, hogy a vőlegény által hozott pálinkára is kerüljön a sor. A vőlegény szülői s nőrokonai az esküvő napjáig többször meglátogatják a menyasszonyt, mindenkor hozván magukkal süteményt és gyümölcsöt a menyasszony számára — de a vőlegény a menyasszonyával többé nem találkozik az esküvő napjáig, csakis mikor tanításra és a gyónásra mennek. Esküvő előtti napon a „csausz“, a lakodalmi mulatság főrendezője, kinek mindenki engedelmeskedni tartozik, fölbokrétázott kalappal és csutorával sorba járja meghívni a vendégeket az esküvőre és a lakomára. Esküvő napján a vendégek már kora reggel összegyűlnek a vőlegény házánál és reggeliznek, reggeli után 9—10 óra körül kocsikra ülnek. A kocsit fölcziczomázzák nemzeti zászlókkal (melyet követválasztás alkalmával kapnak), a lovakat pedig kendőkkel és a templomhoz hajtat20
