Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
300 BARANYA NÉPEI. nak, ott leszállnak és tánczra kerekednek, míg a menyasszony meg nem érkezik. Mielőtt a lakodalmas nép a vőlegény házában a reggelihez ülne, a vőlegény apja egy nyoszoló-leány és a vőlegény egyik legközelebbi fiatal nőrokonával kocsira ül s elmegy a menyasszonyért. A vőlegény nőrokona visz a menyasszony számára díszes fekete atlasz-szoknyát, selyem-kötényt és egy hosszú, földig érő rókaprémes bundát s abba fölöltözteti a menyasszonyt; a bunda fölött van egy nagy fehér vászonkendő, melyet a vállról a mellen kerésztezve hátul összekötnek, a menyasszony fejét pedig fehér fátyollal befödi. A vőlegény apja visz egy pár új csizmát, vagy czipőt és kapczát s ezt maga húzza föl a menyasszony lábára. A menyasszonyosház megvendégeli a vőlegény apját, nőrokonát és a nyo- szoló-leányt, ennek végeztével fölülnek a kocsira. A vőlegény apja a nyoszoló-leánynyal elül ül, a menyasszony pedig hátul jobb felül, balján pedig a vőlegény nőrokona és a templomhoz hajtatnak. A menyasszony rokonai nem jelennek meg az esküvőn. Valamint a menyasszony bundában, úgy a vőlegény, ha még oly díszesen van is öltözve, szűrben (kabanicza) jelenik meg az oltárnál. Esküvő után az első kocsi a menyasszonyé, a második a vőlegényé, azután jön a többi s mindannyian a menyasszony lakására hajtatnak. Mikor az udvarba érnek, a menyasszonyt a vőlegény apja leemeli a kocsiról s bevezeti a házba, a vőlegényt pedig a násznagy. A többi vendég a konyhaajtó küszöbénél 20 krt fizet s e bejött összeget a főző- s fölszolgáló-asszonyok fáradtságuk jutalmaként maguk között fölosztják. Bemenvén a szobába, a legelső helyet az asztalnál a vőlegény foglalja el, aztán jön a násznagy, koma és a többi férfi-vendég. A menyasszony a nyoszoló-leánynyal és az említett kisérőnővel a szoba egyik félreeső helyén egy kis alacsony asztalkánál foglal helyet. Ekkor a vőlegény kocsijáról behozzák az akó bort, sült húst, különféle kalácsot és hozzáfognak a villás-reggelihez. A „csausz“ (rendező) főlaprítja a hideg ételt és a vendégek elé teszi, de mégis úgy, hogy mindenből maradjon bármi csekély is, hogy elmondhassa: annyi volt, hogy el sem fogyott. A gájda (duda) ezalatt folyton szól és evés után tánczra kerekednek, kivévén a vőlegényt és a menyasszonyt ; ezek mindig ülve maradnak, a vőlegény szűrben, a menyasszony az átkötött bundában, melyet még a legnagyobb hőségben sem szabad levetniük ; enniök sem szabad semmit, hacsak nem lopva. Délután 3 óra körül van az ebéd (paprikás húsleves metélt tésztával, maga a paprikás-hús, rétes, pogácsa, fánk forma tészta és sült hús). Ebéd után ismét táncz egész alkonyaiig, alkonyaikor a vőlegény vendégei a menyasszony nyal elmennek a vőlegény házához — de a menyasszony vendégei közül senki sem — még a szülők sem. De mielőtt elmennének, a vőlegény leveszi vállairól a szűrt, a szoba legnagyobb szent képe elé leteríti a földre s reá térdel a menyasszonyával együtt ; ekkor hozzájuk lép a menyasszony apja s fölszólítja őket, hogy imádkozzanak, mit mikor elvégeztek, kérdi tőlük : „Akartok-e
