Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
304 BARANYA NÉPEI. történik. A gyermekágyas anya addig, míg föl nem kelt, erősen befüggö- nyözött mennyezetes ágyban fekszik, hol őt semmiféle férfi, még saját férje sem láthatja. A betegágyas anyának főgondozója a bába; ez mos reá ép úgy, mint a gyermekre, sőt még szükség esetén főz is. A bába fizetése minden szüléstől 1 kenyér és 20 kr. A községtől évi 40 forint fizetése van. Ily egyszerű szokások vannak a halálozásnál is. Ha valamely férfi meghal, a szomszédférfiak jönnek őt levetkőztetni, megmosni és fölöltöztetni ; ha nő, akkor ezt a szomszédnők végezik. A halottra mindig a legszebb ruhát adják ; melyben a beteg meghalt, vagy elégetik, vagy pedig a koldusoknak dobják. A leány egész fejdíszét, selyem-kendőjét stb. a sírkeresztre aggatják, de előbb bevagdossák, hogy értéktelen legyen, nehogy holmi vándorló-legény ellopja. Mikor gyümölcsérés van, az anya mindenféle gyümölcsöt visz a temetőbe s azt gyermeke sírjára teszi. Vasár- és ünnepnap az anyák tömegesen látogatják kedves elhunytjaik sírját s ott imádkozván, szentelt vízzel locsolják. A halottat a szoba közepére helyezett és két lóczára vetett ágyra fektetik, oldalánál égő gyertya s egy edényben szentelt viz van. A halottat mindig látogatják, még éjjel is és körülötte térdepelve imádkoznak, míg el nem jön a temetés ideje. Közvetlen a temetés előtt beteszik a koporsóba. A nagyobb halottaknak a koporsót az asztalos készíti, a kis gyermeknek pedig, különösen ha szegényebbek a szülők, a házbeliek tákolnak össze koporsó forma ládát. A nagyobb halottat kocsin'viszik ki, a kicsinyt pedig az anya maga viszi ki fején a temetőbe. Mielőtt a kocsi a halottal elindulna, a szentelt viz tartó tányért a kocsikerék alá teszik, hogy összetörjék s haza jővén a temetőből, a kocsinak egyik hátsó kerekét kiveszik és másnap reggelig se a kocsit, se a lovakat nem használják. Mikor a halottat a temetőben a sírnál leteszik, koporsóját felnyitják s újra elbúcsúznak a halottól, aztán leszegezik s leeresztik a sírba, de mielőtt behantolnák, pénzdarabokat dobálnak a sírba. Legérdekesebbek a lakodalmi ünnepélyeknél előforduló szokásaik. Mikor a család valamelyik figyermeke életének 18-ik évét betöltötte és nősülési engedélyét a misztériumtól megkapta, maga a család keres és néz leányt a fiú számára, és ha kedvükre való leányt saját falujukban nem találnak, akkor a szomszéd-faluban keresnek s ha találtak, tudtára adják a fiúnak, ki rendesen nem szokott ellene kifogást tenni, hacsak nem nagyon rút a választott. A leány-keresésben a család főként arra tekint, hogy a leány egészséges, erős, munkaképes legyen s így a munkában a ház segítségére lehessen ; ha a leány esetleg árva s vagyonnal bír, előnyben részesül; tehát szerelmi, szívbeli házasság nem fordul elő. Mikor a házbeliek már kiszemeltek egyet s megegyeztek, hogy az mind a fiú, mind a házra nézve jó lesz : tudtára adják a leányos háznak a napot, mikor fognak megjelenni leánynézőben. A leányos ház tehát várja őket és a meghatározott időben a leendő vőlegény házából hárman-négyen (vőlegény nélkül) megjelennek a leányos
