Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
BARANYA NÉPEI. 209 való este megkezdik s utána következő nap is folytatják, míg csak minden tisztára el nem fogy, a mit a lakodalomra készítettek. Evő-eszközt minden vendég maga szokott a lakodalomra vinni s azt megtakarítani, nehogy a sok kölcsönkért holmi elkeveredjék. — Közlünk itt még egy eredeti „Hoclfzeitsgruss“-t, a mit az evangélikusoknál szoktak a vőfények mondani, mielőtt az esküvőre mennének : Nun höret zu, und schweiget still, Was ich Euch jetzt denn sagen will : Vor etlichen Wochen, Da haben sich zwei einander die Ehe versprochen. Hochzeit werden sie machen bald, Da wird sich freu’n jung und alt. Itt elővezetnek a menyasszony helyett egy banyát. Was soll ich mit diesem alten Vielfrass machen? Da wird mich der Bräutigam brav auslachon. Sie hat kernen Zahn in ihrem Maul, Kann aber fressen, wie ein Gaul. Most meg egy fiatal gyermek-leányt vezetnek ki. Was soll ich mit dieser jungen machen ? Da wird mich der Bräutigam wieder auslachen. Sie ist noch jung an Jahren, Sie hat noch wenig erfahren. Sie möcht nur immer müssig geh’n, Beständig vor dem Spiegel steh’n. Ekkor jön ki az igazi menyasszony. Dies mag wohl die Rechte sein, Die schauet ja ganz trotzig drein, Denn ihre Augen steh’n zum Wein’. Und wenn es zusammen läuten thut, Dann winkt der Meister mit dem Hut. Der Hochzeitsvater mit seine Gäste, Freuet sich heut’ aufs allerbeste. Temetések alkalmával fiataloknál néha zene is van, természetesen gyászdarabokkal ; nemkülönben nagy ünnepeken zenés miséket is szoktak tartani a katholikus templomokban. Az evangélikusok temetésein pedig szónoklatot is mondanak. Babonáik körülbelül ugyanazok, mint a magyaroké; talán egygyel- kettővel mégis kevesebb terjedt el köztük.
