Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
Duna vidéke. áta alatt érinti a Duna Baranya földjét s Duna-Szekcsőnél, illetve Baarnál elhagyva a Mecsek-hegység ellapuló nyúlványait, leszámítva a baranyavári hegyeket, hol a kis- kőszegi leányvár orma mellett halad el, mindenütt lapályos, füves, erdős térségen megy át. Vörösmarttól Kopácsig Frigyes főherczeg bellyei uradalma által, közel két milliónyi költséggel épített, hatalmas Albrecht-töltést mossa s a Dráva torkolatánál hagyja el Baranyát. Iránya kanyargós, hajózásra kiválóan alkalmas ; zátonyokkal, szakadásokkal nem zavarja a közlekedést. Lapályos rétek, fűzesek, közben a töltés által védett százados tölgyesek, őserdők váltakoznak partjain. Kopács alatt szétterül s alkotja a viziszárnyasairól és halbőségéről híres kopácsi tavat. A hatalmas folyam az ős-időkben Mohácstól Eszékig két irányban haladt ; egyik ága Kölked, Izsép, Darázs irányában, hol a baranyavári hegyláncz kis-kőszegi végén a főágtól elválva, Darázs, Bodolya, Kisfalud, Baán, Monostor községek mai helyén elterülve, rohant a Dráva felé; a másik, a nagyobb ág, Kis-Kőszeg, Vörösmart, Csúza, Herczeg-Szőllős, Laskó, Darócz községek mellett folyt. Ez utóbbi iránynak nyomai ma is láthatók. A Duna most is két ágra szakad Bátánál s a nagy kiterjedésű Margit-szigetet s alább a Kalandos- és Sziga-szigeteket képezi, melyeknek televény földje dúsan terem s nádasaiban a vízi-szárnyasok ezrei tanyáznak. A part mentén messze kinyúló rengeteg erdőségek és mértföldekre terülő nádasok fekszenek. A Duna a gát nélküli tágas térségeken, melyeket magas vízállás alkalmával árjával el szokott borítani, számtalan s jó részben névtelen apróbb ágakra szakad. Sűrű, gazdag erdőségek lepik
