Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
BARANYA NÉPEI. 225 kerékbetöréssel fenyegetnék őket egyetlen szláv szóért, akkor se bírnának mondani), de még inkább az egyes határrészek, dűlők neveiből ; mivel az emberek változhattak (bár ezelőtt 80—100 évvel nem igen szokott a magyar egyik helyről a másikra költözni, kivált ilyen bergengócziába, mikor válogathatott a jó földben is), a föld azonban mindenütt megmaradt. Az ilyen közönséges nevek : Kovács, Nagy, Bálint, Somogyi semmit se bizonyítanak, ezeket később is kaphatták, ha magyarok, ha szlávok ; valamint az ilyen határ-nevek sem : Kerek-erdő, Rózsa-hegy, Hosszúmező, Nádas-rét. Ám igenis az ilyenek, minőket Pécstől délnyugatra eső tiszta magyar vidékről egy lélekzetvételre akármennyit elő lehet sorolni : Kacsar, Bodó, Ledő, Pongor, Bakacs, Hunyor, Kése, Kosa, Bata, Háttá, Garé, Géra, Csetök, Pulió, Bözsöny, Rugán stb. stb., ezek már tanúskodnak a magyarság mellett. Az ilyen családnevek megfelelő ropogós magyarságú dűlő-nevekkel, melyeknek érteménye ugyan nincs, mind- azáltal megérzik rajtuk az ősi szittya zamat : hangosan hirdetik, hogy azokat viselőik még Ázsiából hozták. Ilyen név fölötte kevés van Hegyháton, talán több sincs, mint a következők : Ugrón, Gállá, Cseke, Czakó, Kajtos, Szén to, Herke, Delibók (ez utóbbiakat Csikós-Töttősön már csak röviden Deli-nek hívják ; csupán egy Yékénybe származott ágazatukat nevezik még így). Az egész Hegyhát területén nem lehet annyit összeszedni, mint alsó Baranya két- három helységében. Van még Bodor, Dicső, Jobbágy, de ezek már utóbbi keletűek, ha még oly magyarán hangzanak is; régibb lehet talán még a Keresztes, ez legalább sejteni engedi, hogy a keresztes háborúk idejéből veheti eredetét. Hanem aztán vannak többek közt a szászvári jegyzőségben (Hegyhát keleti szélén, az úgynevezett Viz-völgyben) : Cselenkó, Csábrák, Kollár, Gyuris, Vókó s ilyen határnevek : Dalina, Balincza, Hászé-tető, Lipocza, Szávosa, Tótok-orma, Podi-mező, Rikájó, Nyomákó, Hadács. E három utolsó még kísértetbe ejt, hogy török, vagy épen tatár eredetet tulajdonítsunk nekik, kivált ha még hozzáveszszük, hogy ott a szegletes, lapos fejű, tompa orrú, kis termetű öreg típusok igen gyakoriak. A bakóczai jegyzőségben (tehát Hegyhát nyugati szélén) ilyen családnevek : Banis, Maza, Palkovics, Veszi (Vészeli rövidítése lehet), Csábrák(i), Ribacz, Vancsa, és ilyen határnevek vannak : Kodák, Sisina, Gabornyák, Burgyán, Beleta, Lapcza, Manotuti-mező, Gaizkó, Ternicza, Lasnicza stb. Nemkülönben ilyen helynevek: Bisztricze, Szatina, Bakócza, Vernyók. Vannak még az abaligeti körjegyzőségben is : Korzák, Dánum, Kuczkó-dülő, Toplicza-íorrás, Bartalovics, //enez-esalád, Husztót és Kováczéna (a nép közt csak Káczina) helységnevek. Jenő község magyar lakossága pedig csupa Vancsából áll. Mindezekből az következtethető, hogy Hegyhát két széle szláv eredetű volt s úgy magyarosodott meg, persze nagyon régen, mikor minden helységben csak néhány család lakván, hamarabb ment az asszimilálódás. 15
