Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
226 BARANYA NÉPEI. Csupán Hegyhát közepe, a Baranyai-csatorna két melléke lehetett magyar eredetileg is (hol már vannak ilyen határnevek : Kóth, Avas, Kónyafa, Sarátli, Förső, Szomos, Bnrandó (borontó szöllőhegy), Szndó, Szodolló, Nyilas, Csomor-kútja, s hol a szálasabb öreg alakok közt nem ritka a magyar ábrázat; habár ott is találkoznak ilyen családnevek: Pürnecz, Ilia, Ragoncsa, s ilyen határnevek : Ráczok-kutja, Dola, Dolina, Petnyák- hegy (Budaíán), Zápornál, fíenágn (Magyar-Széken), Diriskó (M.-Herte- lenden), Gerebicze (Csikós-Töttősön), Jóvó-hegy, Pila-út (Mocsoládon, melyről azt tartja a hagyomány, hogy azon járt ki Kotri Pila — talán Kottori — nevű rabló az erdőből szeretőjéhez) és így még egyebütt is lehet hegyháti magyarság között szlávkeverék. Azt a szokást is a szlávoktól vették át, hogy ezelőtt még 15—20 évvel is egymást mind Katicza, Maricza, Pannicza, Gyuricza, Istók, Jankó, Antó néven hívták ; úgyszintén a régi viselet is nagyban egyezett a baranyai sokaczokéval, úgy, hogy sok világjárt úri ember valósággal soka- czoknak nevezte el őket. Testalkatra a hegyháti magyar általában elég erőteljes, a katonaanyag mindig bőven kikerül közülök. Eléggé szívósak is ; nem egy hetven éves ember van olyan, ki még bírja a kasza nyelét fogni; egyik helységből a másikig pedig elgyalogol néha nyolczvan esztendős is. Az egyes vidékek közt mindazáltal észrevehető eltérés van testalkat tekintetében is ; az összehasonlítás azonban a tisztább magyar fajnak kedvez. Hegyhát két szélén s a hegyesebb vidékeken többnyire alacsonyabb, zömök termetüek, középütt ellenben s a nyíltabb részeken számos sugár, magas férfi található. Ezek egyúttal nyalkábbak, asszonyaik is szemre- valóbbak; ámbár korán sincs annyi szép nő itt, mint alsó Baranya, főként az Ormányság ős-szittyái között. Csikós-Tőttős magyar népe testalkatra legkiválóbb az egész járásban. Mocsolád is az első helyek közt áll, asszonynépéről pedig azt tartják, hogy azok Hegyháton a legcsino- sabbak. Egyébiránt a testalkat milyensége is alá van vetve változásnak. Hol az öregek közt nagyon is sok apró alak találkozik, az ifjúság kezd mindinkább „tetésedni“, a hogy itt a magas termetüeket nevezik. Ennek oka pedig az, hogy részint átköltözések, részint távolabbról való házasságkötések által mindjobban elegyül, keveredik a különféle vér, mi a fejlődésnek csak előnyére szolgál. Átviszi ezzel úgy jó, mint rossz tulajdonait egyik vidék a másikra, úgy, hogy maholnap alig lesz különbség. Viselet dolgában roppant nagy a változás és változatosság. Régen a férfiak rövid inget, keskeny gatyát viseltek. Az ing ujja és a gatya szára oldalvást kék, sárga, vagy vörös fonállal volt kivarrva, a mi az alsóbaranyai sokaczoknál még most is divatos. Ezenkívül bocskort, parádéra nagy, bajóforma patkós csizmát, bőrmellényt (kisködment), kivarrott, festett ködment, utóbb a fiatalok bő, prémes, ólom-gombos sötétkék dolmányt, egy kezdetleges kucsma-fajt, úgynevezett : bagó-sipkát, később a legények túlon-túl bokrétázott kalapokat és hosszú nyakravalót hordtak, a melyet hétszer is körülcsavartak. A bunda nem igen volt itt divatban azelőtt
