Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Baranya népei

222

BARANYA NÉPEI.

voltak : Szárász, Mekényes, Köblény, Marócza, Tófő, Szalatnak, Német- Egregy, Jánosi, Szopok, Német-Szék, Kis-Hertelend, Barátúr, Tekeres, Hetvehely, Kaán, Okorvölgy, Szent-György, Szágy, Gödre, Pálé, Godissa.) Akárhány faluban még él olyan öreg ember, a ki emlékszik rá, mikor a legelső német jövevény betette a lábát, s manapság már van is, nincs is ott magyar. Ma már alig van tizenhárom olyan magyar helység, melyben a németek számot ne tennének. A többi mind erősen vegyes, igen sokban túlnyomó a németség, milyenek : Yaszar, Tékes, Gerényes, Kapos-Szekcső, Hörnyék, F.-Mindszent, Pölöske, Abaliget, Jenő. Úgyszólván végkép kiveszett a magyarság : Mágocs, Nagyág, Oroszló, Rákos, Orfű, Komló községekből ; az az egy-két vergődő család, a mely gyászmagyarként itt-ott még lézeng, szóra sem érdemes. A legmagyarabb helységek még : Vásáros-Dombó, Yázsnok, Egerszeg, Varga, Gyümölcsény, Bisztricze, Szatina, Husztót, Kováczéna, Bodola, Egyházbér, Mánfa, Budafa és Yékény.

Magyarok.

A ki a hegyháti járás magyar népét híven le akarja festeni, vissza kell néznie néhány évtizedre, párhuzamba kell állítania a harmincz év előtti magyart a maival. Mert kétféle magyar van most a Mecsekháton : az ötven éven felüliek, s a negyven évesnél fiatalabbak (a közbeeső tiz esztendő az átmenet). Ezek között már akkora a különbség minden tekintetben, hogy ha ismeretlen egyén a kettővel külön-külön találkozik, el sem hiszi, hogy egy helységből valók.

Nézzük csak mindjárt a nyelvet. A fiatalabb nemzedék már jóformán kifogástalanul beszéli az irodalmi nyelvet ; ellenben az öregek beszédje hemzseg a tájszólástól. Egyébként Hegyháton az idősebbek beszédjében sincs annyi eredeti sajátság, annyi régi nyelvkincs, annyi ósdi zamatú alakzat, nem fejezik ki magukat sok dologban olyan magyarán, mint némely tősgyökeres magyar vidéken. Számtalan jel tanúsítja, hogy a Hegyhát magyar népének, ha nem is legnagyobb, legalább nagy része idegenből úgy magyarosodott el, s nyelvünket már kiforrott állapotban, készen vette át. A hegyháti nyelvjárás alacsony fáján a mi lomb van is, az nem egyéb, mint satnya oldalhajtás. Ilyenek :

Erre-arra helyett : ére-óra járja. Egyátalán e helyett gyakran é-t, a helyett ó-t használ, különösen ha utána 1 következik : étörött, éveszött, megeméte (emelte), főnevéni (nevelni), kengyé (kengyel), szórna, óma, hó- gass (hallgass), bóktat (baktat), hivató (hivatal), émögyök Bikóra, Lengyére (Bikáira, Lengyelre) ; viszont o helyett u-1 : Rózsi helyett : Ruzsi, holnap h. hunap, ostor h. ustor, Ozora h. Uzora ; vagy néha á-t is : sarággya (saroglya), báránya (borona). Ha több e van a szóban, egyik helyett é-t vagy i-t vesz : férde, (ferde), gerébgye (gereblye), kemincze (kemencze), isztergya (eszterhéj). Olykor úgy az e-t mint az é-t ö-re változtatja : Gerényes helyett azt mondja: Görönyös, Mekényes h. Mökönyös, temér