Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
BARANYA NÉPEI. 223 dek h. tömördök. (Ö-özni is szokott tehát, amint észrevettük, mindazáltal nem oly nyakra-főre, mint némely alföldi tájon, a hol még a kenyeret is könyérnek, a menyecskét is mönyecskének mondják.) Máskor fölcseréli az ékezett hangokat : némely helyett azt mondja : nemé’, már ma h. mamák A y hangot nem egyszer ú-val helyettesíti, egyes szavak végén pedig elnyeli a mássalhangzót (mint fentebb is láttuk) : „Leesett a loham lábára’ a patkó, bio’ nem is csoda, má’ régő’ rajta vót ; megléte egy sóháb (sváb), ékéröm tüle még marná’, hunap röggé’ aztá’ főveretöm a kohácscsó’ mege’ (vagy memmeg, mert ezt is használja a megint helyett). Az egyes számú 3-ik személyben megfordítva kezeli az igéket : alhangú szóknál — a hol nem kellenne — i-vel végződteti : tudi, lati, aszondi; felhangúaknál ellenben — hol pedig úgy dukál — nem tartja meg az i végzetet, hanem így mondja : teszsze-veszsze (teszi-veszi), ütö- getytye-verögetytye (ütögeti-veregeti). A múlt idő többes számú 3-ik személyében nem tesz különbséget az alanyi és tárgyas ragozás között. Nem mondja : megettük, megittuk, kifizettük, hanem : megőttünk az ebédet, megütünk a bort, kifizettünk az árát. Tett helyett azt mondja : tevett, vett helyett vevett, vitt helyett vívett. Rósz fát tövött a tűzre, lóhát vövött a vásáron, búzát vivött a malomba. Sohase mondja: megvárlak, elhagylak, megnézlek benneteket; ehelyett kificzamítja az igét, hogy a „benneteket“ elhagyhassa és így ejti ki : megvárlik, elhagylik, megnézlik. (Ebben talán egyedül áll a Hegyhát egész országszerte.) Használja az elbeszélő múlt alakot is, sokszor a „vala“ hozzáragasz- tásával : Elvalék a szomszédba, kimenék vala a hegyre. (Ez azonban nem terjed ki az egész járásra.) Az „ember“ szót, ilyen értelemben : nézze meg az ember, azt hinné az ember — a nőt a „cseléd“-del pótolják. Nézze meg a cseléd, azt hinné a cseléd. Azt „hittem, azt „gondoltam“ helyett a tudtam szót használja a hegyháti, „hanem“ helyett pedig azt mondja : halom. Azt tudtunk, hogy égyün, vártunk is sokáig, halom csak nem gyütt é. Sikálni — ez a szó háromféle értelemben is szerepel : zsurolni, meszelni és vasalni helyett. Fölsikálta a padlót, besikálta a falat, megsikálta a ruhát. Tüstént helyett azt mondja: üstöllést, mihelyt helyett mihást, búcsúzni helyett következni. Búcsúztató nála: küjető (követő). így is szól: Há (hová) valósi kee? — Óra bevalósi (onnan belülről való). — Gyűdiesek (gyűdi búcsujárók). Ha választékosán akar beszélni, különösen pedig dal közben, mássalhangzón kezdődő nevek elébe is az névelőt tesz : Ha felülök az nyeregbe, kivágtatok az berekbe.
