Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
BARANYA NÉPEI. 173 fényes sárga virágaival a mocsári szironták. Beljebb a nádasok közül a gyékény buzogánya bólintgat felénk. A Dráva kiöntéseiben bal is van bőven, s a vizi-madarak egész serege keres ott magának tanyát. Ott esitteg a hangos torkú nádi veréb. A vizek fölött lomhán libben el a halász-madár (sirály). A sás és a nád között fészkel a szárcsa, a bibicz. A vad-récze valami csonka fűzfát nézett ki magának a viz-parton, azon ágiál ta össze egyszerű fészkét. Apró pihés kicsinyeit onnét hajigálja le a vízbe, melyek nagy sipákolással lubiczkolnak aztán a hűs hullámokban. Fekete csőrükkel vatyarászva keresgélik nyomban táplálékukat. A nád között kotyog a vizi-csibe, maga után csalogatva fehér bóbitás kis családját. Tapogató halászok. A part mentén melankolikus csoportban álldogálnak a filozóf gémek, prédára lesve. Odább a magas fűben a gólya sétálgat. A nád-közi tisztásokon át egy keskeny csónak siklik elő. A benne ülő halász lassú evező-csapásokkal kormányozza továbbjáró művét. Néha megáll a vizek közepén, fölszedi a vesszőfazsákot, vagy a hínár közé lerakott dob-hálókat s beszedi az adót a Drávától. (A Dráva igen jó adófizető.) Azután megvizsgálja a nádfonatos vejszt (az ívó halak elé rakott nádrekesztéket) s aztán tovább siklik a viz felületén, míg a nádasok kanyarulatai közt végre eltűnik keskeny csónakja. Tapogatóval is sokan halásznak a vizöntésekben. Alkonyodik az idő. A nádasok közül elősettenkedik a mocsár-világ gourmandja, a vidra. Ez a vizi-madarak tojásaiból szedi ki a dézsmát
