Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Baranya népei

Azt a föltételt szabta, hogy föl kell az ördögnek a nagy - harsányi hegyet szántani a leányért s ha a hajnali kakasszóra fölszántja a hegyet: viheti a leányt; de ha a hajnali kakas-szóra készen nem lesz a szántással, akkor ne számítson soha többé a leány kezére.

Kezet csapott az ördög s a mint besötétedett, tizenhárom szilaj macskát fogott az ekéje elé s hajrá ! hozzáfogott a szántáshoz. Yigan ment a munka ; a nyugati hegyoldal java része már tele volt sűrű barázdákkal.

— Ne te ne ! Macska ! Siczcz ! Te ! Hej, ne, haj !

Bíztatta a meredek hegynek a prüszkölő macskákat, a pokol czudar faj- zatait.

A banya e közben megbánta, hogy oda ígérte leányát az ördögnek ; de bízott benne, hogy az ördög nem lesz képes a hajnali kakas-szóig végezni a rettenetes nagy munkával s így elveszti az alkut.Lassan múltak az éj órái; a banyát erős gyötrelem szállta meg. Irtózott a gondolattól, hogy hát ha mégis az ördög lesz a győztes és neki kell adni azt a gyönyörűséges virágszálat. Nem nyughatott, kiment az udvarra, hogy megnézze, vájjon mennyire van az ördög a szántással ?

Éjfélre járt az idő s már a hegy eleje föl volt szántva. Hanyatt tántorodott a banya rémületében s beszaladt a szobába. Ráhajolt a nyo- szolyán álmodozó szép leányra s megcsókolta homlokát. Ebben a pillanatban mentő gondolata támadt.