Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
134 BARANYA NÉPEI. a polgári anyakönyvvezetőhöz s a polgári házasságkötés után az illetékes plébániára érnek, pálinkás bütyköst vivén magukkal. Ebből a „dékányt“ mindegyik megkínálja. A felek egymással, kivéve a hivatalos aktust, az összeírásnál szokásos szóváltást — nem érintkeznek. Az esküvés, az előirt egyházi szertartások között megtörténvén, mindegyik fél külön — amiként mentek — vissza, ha a mátkapár mindegyike ngyana községből, vagy közel szomszédos, ugyana plébániabeli községből való, haza megy ; ha pedig más-más plébániából valók, úgy a vőlegény esküvő után nem haza, hanem szintén menyasszonya falujába, de nem vele megy s ott a „szörző házhoz“ száll be. A menyasszony, midőn hazaér az esküvőről, leül a szoba egyik szögletében álló pad szélére s ott ül mindaddig, míg a násznép érte nem megy. Ez idő alatt egyre zarándokolnak hozzá, búcsúzni a leánypajtások. Ha a menyasszony távolabbi községben lakik, úgy a násznép, a „vőlegény népe“ — ha a felek ugyana plébániabeliek ; a vőlegénynyel, mellette a nyoszolyóleányokkal, illetve keresztanyjával együtt, különben pedig azok nélkül, mivel azok már ott vannak, szánkókon, esetleg kocsikon olyankor indul meg hazulról, hogy a menyasszonynyal még elég jókor vissza, hazaérkezzék. A menyasszony falujába érve, a násznép a „szörző házhoz“ tér be. Innét aztán — ha a házasfelek ugyana községbeliek, a vőlegény házából — úgy délutáni 2 óra körül a násznagy harmadmagával „elkezdi járni a menyasszonyt.“ E követség t. i. gyors egymásutánban négyszer bekopogtat a menyasszonyos házba, a násznagy mindannyiszor egy-egy dikciót mond. Első Ízben : — Én első követje vagyok N. N.-nek, megtisztelem először is ezen házi gazdát és ennek összehívott népeit, tanácsait és rokonait, én ugyan a szt. házasságról akarnék beszélni, hogyha tetszenék és meghallgatnák. Midőn t. i. Adám atyánk egyedül volt a paradicsomban, sokat kereste, ki lenne neki segítő társa, és senkit sem talált, azért az Isten mély álmot bocsátott reá és kivette egyik baloldali csontját és ebből egy asszonyt formált, amely asszonyi állatnak Éva nevet ada és ezt Adám atyánknak feleségül adja, hogy igy belőlük az emberi nemzet megszaporodhatna. Tehát ezen ifjú is arról gondolkodva, mint páratlan gerlicze élni nem akara, azért is N. helységből útnak indula, de hála az Istennek, mert ezen (vagy ugyané) N. helységben meg is állapodd, és uraimék virágos kertjében látott egy szép virágszálat, gyönyörű és ékes színébe, melyet ezen ifjú úgy bevett szivébe, hogy nagyon szeretné azt, ha gazdájától elnyerhetné, de hála Istennek, a múlt (v. ezen) esztendő n. havának n. napján gyürüváltás és kézfogás alkalmával el is jegyzett az Istennek rendelése és az anyaszentegyház szokása szerint és akkor egymástól két szomorú földre menvén, de most ezen földerült esztendő n. havának n. napján én egy örömföldre akarnám őket bevezetni, hogy ha Istentől és kentektől erre engedelmet nyerhetnénk. D. a J. Kr. ! Erre azonnal megfordulnak, visszamennek a lakodalmas, illetve — ha t. i. vidéki helyen vannak — a „szörző ház“-hoz, de nyomban vissza is térnek, sőt ha kissé későn kezdték a „járást“, nehogy megkéssenek —
