Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

II. Interjúk és írásos emlékek - T. Katalin

meghalt, nem néztünk mást, hogy van-e kenyere, vagy ruhája. A ruhát eladtuk, a kenyeret megettük. És így én magamat fent tudtam tartani.

Fent kellett dolgoznom, de mindig betegebb lettem, úgyhogy 43 kilóra lementem. Gondolhatja. Akkor ment egy transzport Németországba. Evvel a transzporttal én kikerültem Frankfurt am Reinba, egy lágerbe. Ott voltunk 8 napig a lágerban. Akkor kiosztottak. Mi Streckenwaldban voltunk. Akkor adtak, öt lány volt, öten voltunk ebben a faluban, egy szoba konyhát, de viszont azt meg kell mondani, hogy mindig orvosi kezelés alatt voltunk és kaptunk fizetést is. Kaptunk kenyérjegyet, cukorjegyet, mert akkor az volt. De viszont én mondom magának, hogy már annyira le voltunk (romolva), 43 kiló voltam. Ha egyik házba bementünk koldulni, sokkal jobban éhesebb lettem, mint mielőtt bementem. És így hogyha mentem hat helyre, akkor jóllaktam. De, mondom, orvosi kezelés alatt voltunk, kaptunk cukorjegyet, kaptunk pénzt is.

Egyszer mentem koldulni. Koldulni? Hát kéregetni, szebben mondva. Betértem egy házhoz, egy családhoz és ez a család azt mondta, hogy én ott maradhatok. Nem kell semmi mást csinálni, csak takarítani és főzni. Gondoltam, ez kapórajön nekem. Mert az ennivaló nekem kell. (Nevet) Ott voltam egy fél évig. Éz a család máig is minden második évben bejön látogatóba.

Viszont elkapott a honvágy és onnan hazajöttünk, szökve. Fogtuk magunkat négyen lányok és jöttünk.

Hogyan történt? Ez hogyan volt?

Először a bátyám azt üzente... Ezt nem kell hallani! Rotenbergből először átmentünk (a mai) NSZK-ba, ott voltunk egy hétig. Bátyám megkért, maradjak kint nála. Magyar katonaként amerikai fogságba került és kint is maradt. Ott voltam egy hétig nála, de mi haza akartunk jönni, nem akartunk kint maradni. Milyen zónába is kerültünk? Mert tudom, hogy három zónát át kellett lépni akkor, amikor idejöttünk Szentgotthárdra. Először, amikor még túl voltunk, bementünk valamelyik kis házba, biztos ezek már túl elárultak, hogy jövünk, mert azt tudom, mikor onnan ide átjöttünk, akkor már mondták: „Állj! Ki vagy?” Hát öt lány volt, mit csináljunk? Elfogtak Szentgotthárdon és akkor bevittek a laktanyába. Abban a laktanyában voltunk egy hétig. Takarítottunk, hát amit mondtak. Azt tudom, hogy én mondtam a lányoknak, ez igaz, hogy senki ne mondjon egy szót (sem), mert csak én tudok magyarul. A többi: az egyik kisnyárádi volt, a másik kettő lánycsóki, de ezek is ki vannak (már) telepítve, és egy liptódi. Akkor, amikor ez a nyolc nap elmúlott, akkor azt mondták nekünk, hogy visszavisznek, vagy hát elengednek. Sajnos nem engedtek el, hanem visszavittek oda az irodába. Amikor oda mentünk, hát istenem én nem tudom, zsidók voltak, vagy kicsodák voltak, mert ők mindent tudtak, hogy mi van itthon.

80