Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

I. „Jóvátételi közmunkán" a Szovjetunióban - A személyes átélés

ták volna. A járványos megbetegedések, a tífusz és a dizentéria különböző fajtái már utazás közben jelentkeztek és gyakran halállal végződtek. A legyengült embereket a lágerekben további szenvedésnek tették ki. Sok táborban is kiütött a tífusz, és az ott lévők nagy részének halálát okozta. Aratott a dizentéria és a vízmérgezés is, ami az éhezés, illetve az önmegtartóztatás hiányának egyenes következményeként jelentkezett. Igen sokan fizikai leromlás miatt (disztrófia) haltak meg. Az elhalálozásban messze a férfiak vezettek. Húsz az egyhez arányban, mondta az egyik megkérdezett. Közülük is általában az erősebb testalkatnak voltak veszélyeztetve. Oka ennek, bizonyára, az azonos mértékű táplálkozás, illetőleg az ettől független nagyobb erőkifejtés, de a különböző szenvedélybetegségekkel maguknak is ártottak. A férfiak lelkileg is jobban elhagyták magukat, kevésbé is tisztálkodtak, mint a nők. Általában gyorsabban feladták az életért való küzdelmet.

A lágerekben berendeztek ugyan valamiféle orvosi rendelőt és elfekvőt, nagyobb helyeken kórházak is voltak megfelelő személyzettel, de gyógyszer hiányában, különösen járványok idején tehetetlenek voltak. A legtöbb esetben csak a lázas állapotot, a tífusz látható jeleit tudták megállapítani, és legfeljebb lázcsillapítót biztosítani. A nyílt sebeket valamiféle fekete, feltehetően ezüst tartalmú fertőtlenítő kenőccsel kezelték. A súlyosabb eseteket vagy a tábori kórházba, vagy ennek hiányában a legközelebbi polgári kórházba szállították. Az orvosi ellátás terén jobb helyzetben lévőnek tűnnek azok a helyek, ahol hadifogolykórházak működtek, de az orvosság teljes hiánya ott is jelentkezett.

A munkaképtelenséget általában évente egyszer vizsgálták. Ennek módja meglehetősen egyszerű volt. Ha a vizsgált személy fenekén össze tudták csípni a bőrt, munkaképes, ha nem, „OK”-s, és szerencsés esetben haza irányították. Bizonyos létszámadatokhoz ragaszkodhattak, bizonyára itt is a vasúti szerelvény jelentette az egységet, mert meglehetősen kevés embert vettek fel a hazautazok listájára. Az egyéb betegségek (szívbaj, tüdőbaj stb.) diagnosztizálásában igen bizonytalanok voltak, a „blickdiagnosztiká- ra” hagyatkoztak.

A megpróbáltatásokat sokkal jobban tűrő nők megdöbbenéssel tapasztalták, hogy havi vérzésük kimaradt, és csak hazatérésük után tért ismét vissza. Kevesen állítják, hogy valamilyen gyógyszeres beavatkozás következménye lehetett, többen a hiányos táplálkozással, az igen gyenge kondícióval hozzák összefüggésbe. Utólagos orvosi vélemény szerint stressz hatására kiváltódott hormonzavar eredménye.

A megkérdezettek egy része részt vett a temetéseken. Beszámolóik szerint járványok idején tömegsírba, egyébként koporsóba külön-külön helyezték el a halottakat. Az elföldelés módja helytől és időjárástól függött.

44