Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

I. „Jóvátételi közmunkán" a Szovjetunióban - A személyes átélés

szervezés is. A szoba-(körlet) parancsnokok a jóvátételi közmunkások elitjéből kerültek ki. A személyes őrzés fontos eszköze volt az állandó fegyveres kíséret, amelynek szigorúsága az évek előrehaladtával fokozatosan enyhült. Fontos szerepe volt a névsorolvasásnak, melyet reggel és este végeztek általában, de váratlanul is alkalmazták. A gyötrelem egyik megnyilvánulása is volt, mert a legnagyobb hidegben órák hosszat eltartott. Nem egy nyilatkozó véleménye szerint a számolási készséggel volt a baj.

Az őrzők biztonságérzetét a fogva tartottak kiszolgáltatottsága és a Magyarországtól való távolság, a mostoha időjárás fokozta. Ennek ellenére sokan, általában férfiak, megkísérelték a szökést. A legtöbben nem jutottak messzire, a lágertől legfeljebb néhány tíz km-re, mert a szökést a fenti tényezőkön kívül általában a lakosság is megakadályozta. Ha ugyanis nem jelentették volna a feltűnt szökevényt, az ügyben maguk is bűnössé váltak volna. Súlyos megtorlástól kellett tartaniuk. Ennek ellenére voltak notórius szökők, néhányat sikerült is megszólaltatni, akik mindent egy lapra tettek fel. Az elvétve adódó sikerről azonban ők is csak hallomásból szereztek tudomást.

A tábori élelmezés, és egyáltalán a táplálkozás alapját a kenyér biztosította. Három alapvető kategóriát ismertek: 120 dekást, a 70 dekást és a 40 dekást, amit a munkaerő csoportosításnak megfelelően alakítottak ki. A legjobban általában a bányászokat táplálták, őket a felszíni munkások, majd a lágermunkások követték. Az OK csoportba tartozóknak némi esélye volt a hazakerülésre, esetleg olyan könnyebb munkához jutásra, ahol feltáplálásukra nagyobb lehetőség volt. Az igen egysíkú élelmezést a káposzta-, zöld paradicsom-, répa-, burizsleves, melyhez egy-két kanál kását és nagy ritkán egy-két darab olajos halat adtak, jelentette. Az éhezés mélypontja az 1946- os év volt, később fokozatosan javult a helyzet, de korábbi kondícióját csak keveseknek sikerült visszanyerni. A legínségesebb időkben előfordult a csalán, különböző füvek és más növények evése. Többen látták, hogy általában a férfiak, ha sikerült nekik egy-egy kutyát, vagy macskát „elejteni”, azt bizony feldolgozták, megfőzték, vagy megsütötték, és el is fogyasztották. A férfiak viselkedése más tekintetben is tartalmazott különlegességeket. A dohányosok például képesek voltak egy kis mahorkáért kenyerüket is elcserélni, nem beszélve az amúgy is kevés tisztálkodó szerekről és a ruhaneműről. Ez annál súlyosabb következményekkel járt, mert a nemek közötti fizikai különbséget a fejadagok kialakításánál nem vették figyelembe. Ugyanannyit kapott egy törékeny nő, mint egy robosztus férfi.

A katasztrófálisan rossz ellátási körülményeknél talán csak az egészség- ügyi helyzet volt rosszabb. Az éhezésnek, szomjúzásnak, fagynak kitett embereket igen gyakran tetves, következésképpen tífusznak kitett vagonokban utaztatták anélkül, hogy tisztálkodási lehetőségüket biztosítot43